Írótáborba mentem - Első rész: Készülődés

Ez egy különleges nyár volt. Valójában a COVID óta gondolkoztam azon, milyen jó lenne egy kicsit elvonulni Olaszországba. Megmagyarázhatatlan ez az olasz-vágy bennem. Talán nem a racionális magyarázatok zsákjában kell kutakodni a válaszért. Ahogy arra a kérdésre sem ott találom a választ, miért néznek engem a világ minden pontján olasznak. Mindenesetre ezt sosem bántam. Az amúgy is vigyorgó ábrázatom csak még vidámabbá változik ilyenkor.

De egy másik vágy is munkált bennem már egy ideje: egy írótábor vágya. Ezt, bevallom, kissé furcsán néztem magamban, mintha kívülről szemlélném a bennem dolgozó erőket. Nem értettem, honnan jöttek, miért törtek most a felszínre.

Todi

Két éve találkoztam az interneten a Péterfy Akadémia írókurzusaival. Google atyánk, persze, közel sem véletlenül mutatta be nekem Évát és Gergelyt. A megmosolyogtató történet egy bajai vetélkedővel indult…

Egy kétnapos szakmai rendezvényen vettem részt 2021 szeptemberében. Az első nap estéjén egy vetélkedőt tartottak nekünk a szervezők. Az egyik feladat az volt, hogy rövid, eszperente mondatokból kellett kitalálni, melyik híres magyar regényről van szó. Mindent eltaláltunk (Pál utcai fiúk, A kőszívű ember fiai, Egri csillagok), kivéve egyet. Ezt senki sem tudta a csapatunkban. A mondat így hangzott: „Egy szemre helyes ember eltemetett tette ellene ment eme szerelmeseknek.” Amikor kiderült, hogy Szerb Antal híres regénye, az Utas és holdvilág a megoldás, megállapítottam magamban, hogy ez bizony hiányzik a műveltségemből. Rákerestem az interneten, s innen már megnyílt az út Todiba. Mert pár nappal később szembe jött egy interjú Péterfy Gergellyel és Péterfy-Novák Évával, akik arról meséltek, hogyan kerültek Umbriába. Ebben az interjúban is megemlítették az Utas és holdvilágot. Hiszen a regény története részben Olaszországban, nagyrészt Umbriában játszódik, s ők az Utas és holdvilág túrájukon a vendégeikkel be is szokták járni ezeket a helyszíneket.

A regényt elolvastam; nagyon tetszett! Sok gondolat megszólított benne. Az ősz folyamán pedig beiratkoztam a Péterfy Akadémia levelező írókurzusára is.

Szóval, valahogy így indult az utam Todiba. Ahová, bár már 2022-ben is csábított a belső hang, végül idén nyáron jutottam el.

Amikor a tavasz folyamán eldöntöttem, hogy megyek, tervet kovácsoltam. A terv része volt, hogy megtanulok olaszul. Jó lenne úgy érkezni Olaszországba, hogy legalább alapszinten értek és beszélek is, nem? Végül is nem lehet ez olyan nehéz, hiszen tanultam már a nyelvet. Szóval csak fel kell frissíteni a tudást. Igaz, a tanulásnak már 20 éve. Beni születése után kb. fél évet jártam a Studio Italiaba tanfolyamra. Leviharzottam a garázsba, és előástam az akkori olasz tankönyvemet és füzetkéimet.

A második feladat, melyet célul tűztem ki magam elé, hogy elolvasom Éva és Gergely regényeit. Ők a házigazdák. Mégis csak úgy illik, hogy képben vagyok az írói munkásságukkal. Főleg, hogy egy írótáborról van szó. Nem igaz? Irány a lira.hu, és gyorsan megvásároltam legalább 5 könyvet tőlük.

Harmadik feladat: amúgy nem ártana átismételni a teljes magyar- és világirodalmat a kezdetektől napjainkig. Oké, ötösre érettségiztem. De az épp 30 éve volt. Mi lesz, ha idézni kell a Héja-nász az avaron című versből? Ha kokrétan felszólítanak majd erre? Borzasztó ciki lesz, ha csak ott ülök majd kukán, és egy sort sem tudok felidézni.

Házi feladatokat is kaptunk: egy 9000 karakteres novellát kellett írni, melynek elemzésére majd a táborban kerül sor. És el kellett olvasni ismét az Utas és holdvilágot.

Amikor végeztem a feladatlista összeállításával, a naptáromba pillantottam. Aha. Szóval hamarosan indulunk Dodóval az egyhetes Duna-menti bringatúránkra. Aztán lesz pár napunk Budapesten, mielőtt Isztambul felé vennénk az irányt, ahol az APPLiA Europe idei éves nyári találkozója kerül megrendezésre. Utána jön Pozsonyban egy másik szakmai rendezvény, majd onnan hazatérve még aznap irány Krk Kata barátnőmmel. Ezután már csak pár nap és már utazom is Todiba… Ja, és amúgy dolgozom is.

Kissé elbizonytalanodtam, hogy nem túl ambíciózusak-e az írótáborral kapcsolatban szőtt felkészülési terveim. Valahogy éreztem legbelül, hogy minden igyekezetem ellenére is benne van a pakliban, hogy nem sikerül majd 100%-ban megvalósítani mindent.

Az olasz szótárfüzetkémet azért mindenesetre az összes utamra magammal vittem. Sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy a benne feljegyzett és 20 éve megtanult szavak előbújjanak szürkeállományom tekervényeiből.

Éva és Gergely összes regényét sem tudtam elolvasni. De örömmel fedeztem fel, hogy az egyik könyvet ketten együtt írták. Ez A panda ölelése, mely a kínai utazásuk útinaplója. Hálával telve emeltem tekintetem az Univerzum felé, hogy így egy könyvben legalább picikét megismerhetem mindkettőjüket. Ráadásul, mivel én is szívesen írok utazásokról, szakmai kíváncsiság is hajtott az olvasásban. És imádtam! Megmosolyogtam az első oldalakon Gergely bosszankodását, mely abból eredt, hogy nem sikerült az út előtt a kínai nyelvet maradéktalanul elsajátítania.

Ami a hazai és a világirodalom átismétlését illeti, nos, erre sem került sor. Beni fiam épp a szóbeli érettségijére készült az utazásom hetében, és azt mondta, Adyt szeretné húzni. Aznap kicsit olvasgattam Ady-verseket – köztük a Héja-nász az avaron címűt is. Biztos, ami biztos, ebből pár versszakot igyekeztem meg is jegyezni. Olvastam még Villont-verseket is. Ennyi fért bele.

De az Utas és holdvilágot elolvastam újra. És a novellát is megírtam és elküldtem Gergelyéknek.

Ti is elolvashatjátok, mert épp a napokban felkerült a Felhő Caféra.

Június 25-én pedig megérkeztem Todiba…

Hello, Todi