Lélektúrák

Az életünk közepe táján sokan elmélkedünk arról, ami mögöttünk van, és arról is, ami még előttünk. Én is megtettem ezt az Amire a világnak szüksége van című minisorozatomban. A B-oldal elején ma is úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent kaptam az élettől, és a könnyekért és a veszteségekért ugyanolyan hálás vagyok, mint az egekbe röpítő boldog pillanatokért. Nem csinálnék máshogy semmit akkor sem, ha újra kellene kezdenem. Egyetlen egy olyan dolog van, amiről az utóbbi években azt gondoltam, hogy de jó lett volna, ha még ez is belefér… Nem, nem a kung-fu és a harcművészet az, amivel húsz évet elkéstem. Hanem a tánc. Az az érdekes, hogy a szüleim hosszú évekig néptáncoltak. Az ő kapcsolatuknak és egész életüknek mindig is meghatározó eleme volt a tánc. Talán dacos kisgyerekként én ezért hallani sem akartam arról, hogy néptáncra járjak. Egyetlen egyszer bújtam én is népviseletbe: általános iskola negyedik osztályában a március 15-i ünnepségen, ahol az osztályunk néptánccal lépett fel...

Azt mondják, ahhoz, hogy egy új dolgot mesteri szinten elsajátítsunk, 10000 órát kell gyakorolnunk. Tehát ha mostanság belekezdek valamibe, és innentől heti öt napon át napi egy órát gyakorlok, akkor 89 éves koromra elérhetem ezt az állapotot. Ha nincs meg a heti öt óra, akkor egy kicsit tovább fog tartani. Jiaido Jó hír azonban, hogy ami a jiaidot illeti, már nagyjából húsz órával beljebb vagyok. A rövid, szeptemberi kung-fu karrierem után erre a japán és kínai harcművészeti elemeket ötvöző, azonban nem versengő, nem harcoló, hanem a belső fejlődésre, a testi-lelki harmóniára fókuszáló mozgásmeditációs irányzatra váltottam. Ellentétben a kung-fuval, úgy érzem, most jó helyen vagyok. Nem könnyű, amit tanulunk. Az, hogy egy-egy mozgássornál összhangban legyen a kéz és a láb, nekem már a húsz évvel ezelőtti táncosabb step-aerobic órákon is gondot okozott (a kick-box mellett időnként ezzel is próbálkoztam). A jiaidoban ráadásul még hozzáadódik a légzés is; három dologra kell egyszerr...

Harcművészetek… Mindig is éreztem egyfajta vonzódás irántuk, egyfajta vágyakozást, hogy én is olyan bölcs és erős legyek, mint amilyennek a filmekben a hősöket láttam. Persze, a tenisz mellett sosem jött szóba más sport, a tenisz után pedig már dolgoztam. Ebben az időszakban a kick-box aerobic volt a „harc”-hoz legközelebbi kikapcsolódásom. Itt nagy örömmel és energiával bokszoltam és rúgtam a levegőt egy-egy ügyvédjelölti napom végén 21 órától (már, ha odaértem az órára). Néhány éve, talán volt az már 6-7 is, úgy éreztem, kipróbálnám a tai chit. Egy volt kolléganőm hatalmas lelkesedéssel beszélt a saját élményeiről, emlékeim szerint ez motivált. Bejelentkeztem a Kung-fu Akadémia magán tai chi órájára. Valami miatt azonban az volt az első benyomásom, hogy ez nekem még túl lassú, túl szellemi. Nem tartok még ott fejben, hogy taichizzek. Így érkezünk el az idei év szeptemberéhez, amikor is a fészbukon szembe jött a Kung-fu Akadémia felhívása, mely szerint öt alkalmas próbabérlet lehe...

Ha találkozom egy régi ismerőssel, az első kérdések között hangzik el, hogy éppen mit tanulok. Valahogy az elmúlt kilenc évben az örökdiák-létem ott maradt az emberek tudatában. Ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy most éppen semmit. Mert nem járok egyetemre. A 40. szülinapomon kezdett szegedi környezettudományos tanulmányaimat 2020 nyarán zártam, és azóta nem jelentkeztem továbbtanulásra. Novemberben Milanoban  De ha jól belegondolok, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne tanulnék jelenleg is. A nyári olaszországi írótáborból hazafelé jövet regisztráltam a Duolingora, és kezdtem újra nyelvet tanulni. Beni születése után jártam a Studio Italiaba, talán nyolc vagy kilenc hónapig. Aztán ez a folyamat félbeszakadt. S ennek már húsz éve. A Duolingon viszont július elseje óta talán két nap kihagyással minden nap olaszoztam, és több mint 150 nap alatt egész sok mindent megtanultam. Zseniális ez az applikáció! És egészen hatékony is. Ezt onnan tudom lemérni, hogy két hete úgy döntöt...