Lélektúrák

Az alábbi írásom a Képmás magazin 2024 szeptemberi számában jelent meg. Az autómárka a cikkben nem szerepelt, itt azonban fel tudom vállalni :) Szóval jöjjön akkor az Okosodó autóink című írásom. Idén nyáron júliusban lépett hatályba az az autókra vonatkozó biztonsági szabályozás, mely szerint az unió piacán eladásra kerülő minden új autónak tartalmaznia kell az ún. intelligens sebességszabályzó rendszert. Ezt az ISA-rövidítés (intelligent speed assistance) jelöli. Ez a rendszer figyelmezteti a vezetőt, ha átlépi az adott helyen érvényes sebességhatárt. Júniusban vettem át az új autómat. A munkahelyem illetékesei a jócskán kilencedik évét taposó céges autó cseréje mellett döntöttek, így felmerült a kérdés, milyen autót válasszunk a benzin üzemű után. Mivel a belvárosban gyakran tömegközlekedem, és az autót jellemzően inkább hosszabb utakra használom, úgy gondoltam, hogy számomra nem az elektromos, hanem a hibrid autó lenne a jó választás. A Toyota Corolla Cross mellett tettük le a vo...

A szerelemért, mondják, meg kell dolgozni. Nem várható el, hogy hosszú évek, akár évtizedek után is ugyanazon a hőfokon lobogjon a lángja. Mert, szintén mondják, a szerelem kémia. Bonyolult hormonális reakciók áradata, melyek onnan, hogy leszáll a lila köd (vagy ha tetszik, feltesszük a rózsaszín szemüveget, vagy unikornisos álmokat kezdünk dédelgetni), elborítják testünket, felülírják a racionális működésünket. De mindez nem tart örökké. Nagyjából két év, és aztán… Mi van azután? Vége? No, és akkor mi a következő lépés? Elfogadás? Új reakciópartner-választás? Mennyire fontos, hogy a világot állandóan a rózsaszín szemüvegen át szemléljük? Nos, elárulom nektek, hogy a szerelem kémiája közel sem szűkíthető le a lila köd, a rózsaszín szemüveg vagy az unikornisos álom esetére. A Gerincklinika általam is ismert pszichológusa, Bolczár Szabolcs ennél sokkal árnyaltabban, és főleg folyamatában szemléli a szerelem kémiáját egy Valentin-napi értekezésében. És, bevallom, nekem ez a megközelítés s...

Na, jó, ez a kép nem most készült. Két hónappal ezelőtt Korculán. A nyáron. Bár még kb. egy hete is nyár volt. Most meg igencsak ősz van. Tőlünk nyugatabbra pedig havas tél. Őrült egy időjárás… Pont a júliusi korculai nyaralásom után döntöttem el, hogy elkezdek úszni járni. Néhány alkalom után még egy 20 alkalmas bérletbe is beruháztam. És nagyon kényelmes volt a nyári forróságban felkapni egy sortot és belebújni egy papucsba, és csobbanni egyet a medence hűs vizében. De mi a helyzet most? Én kifejezetten fázós vagyok, és tegnap reggel azon gondolkoztam, lehet, hogy mégis elhamarkodott volt az a húszas bérlet. Mert hogy egyetlen porcikám sem kívánja, hogy bemásszak a medence hűs vizébe. Mit lehet tenni ilyenkor? Mert volt még 9 alkalmam a bérleten. Ez azért elég nagy motiváció. Arra a megoldásra jutottam, hogy ha a benti 50m-es medence helyett inkább a kinti 33m-eset választom, akkor a vizet melegnek fogom érezni. Ebédidőben szoktam járni, mert akkor vannak a legkevesebben. Tegnap épp ...

A héten két napot Milánóban töltöttem. Teljesen hirtelen jött ez az út, nem terveztem előre. De ha már így alakult, nosztalgiáztam egy kicsit. Márciusban két hetet töltöttem ott, a Scuola Leonardo da Vinci La Dolce Vita kurzusán. Akkor erről nem írtam itt a blogomon, csak a Facebookon osztottam meg minden nap – rövidebb bejegyzések formájában – a kalandjaimat és a fotóimat. Hazatérve még májusig tanultam itthon a Studio Italiaval olaszul. A nyár, mondhatnánk, kimaradt… De ez koránt sem volna igaz. Az egész ott kezdődött, hogy már a németországi biciklistúránk első estéjén Donauwörthben életünk legjobb pizzáját ettük. Igen. Németországban. Egy kicsinyke városkában. Hosszú, egész napos utazás, kalandos vonatozás után szakadó esőben érkeztünk este 9-kor a szállásunkra. Én alig vártam, hogy az ágyba dőljek. Dodó viszont vacsorázni akart. Kinézett a belvárosban egy éttermet a Tripadvisoron. Mondta, hogy ő akkor is megy, ha én nem. Végül vele tartottam. Jól elázva léptünk be a kicsi ét...