Szerelmi megújulás
A szerelemért, mondják, meg kell dolgozni. Nem várható el, hogy hosszú évek, akár évtizedek után is ugyanazon a hőfokon lobogjon a lángja. Mert, szintén mondják, a szerelem kémia. Bonyolult hormonális reakciók áradata, melyek onnan, hogy leszáll a lila köd (vagy ha tetszik, feltesszük a rózsaszín szemüveget, vagy unikornisos álmokat kezdünk dédelgetni), elborítják testünket, felülírják a racionális működésünket. De mindez nem tart örökké. Nagyjából két év, és aztán… Mi van azután? Vége? No, és akkor mi a következő lépés? Elfogadás? Új reakciópartner-választás? Mennyire fontos, hogy a világot állandóan a rózsaszín szemüvegen át szemléljük? Nos, elárulom nektek, hogy a szerelem kémiája közel sem szűkíthető le a lila köd, a rózsaszín szemüveg vagy az unikornisos álom esetére. A Gerincklinika általam is ismert pszichológusa, Bolczár Szabolcs ennél sokkal árnyaltabban, és főleg folyamatában szemléli a szerelem kémiáját egy Valentin-napi értekezésében. És, bevallom, nekem ez a megközelítés sokkal, de sokkal jobban tetszik, mint a leegyszerűsített verzió. Nézzünk bele ebbe a folyamatba röviden egy kicsit.
A
szerelem kémiája a vággyal kezdődik. Ekkor még szó sincs szerelemről: ez a
flörtölés és ismerkedés izgalmas időszaka, amikor az ösztrogén és a
tesztoszteron hormoné a főszerep. Ezt követi a vonzalom időszaka. No, ez már A
Szerelem. Az a lángoló fajta, tüzes és szenvedélyes. Amikor a lila ködben
mindent szép, rózsaszínnek látunk, a hercegek pedig cuki unikornisokon
száguldoznak. Újabb hormonok állnak ekkor csatasorba: a „karmester” a
feniletilamin, melynek hatására indul be másik két hormon, a dopamin és a
norepinefrin termelődése. Előbbit jutalmazó hormonnak is szokták hívni: minden
olyan esetben termeli az agyunk, amikor valami kellemes dolgot élünk át; utóbbi
hatására pedig beindul az adrenalin termelése, és megjelennek a pillangók a
hasunkban. Az őrülten egysíkú gondolkodásért, melynek egyetlen síkja szerelmünk
tárgya, pedig a szerotonin a felelős. Vagy akár mondhatnánk úgy is, hogy a
gondolkodás hiányáért felelős a szerotonin, nem? A józan ész jelzéseit ilyenkor
figyelmen kívül hagyjuk. Mit figyelmen kívül hagyjuk… Félredobjuk! Meg sem
halljunk. Nem is érdekel bennünket. Leginkább tudomást sem veszünk róla. A
józan észnek esélye sincs színpadra lépni a pillangók és az unikornisok
szárnycsapásai közepette. De, ahogy Bolczár Szabolcs fogalmaz, „[…] ilyen
kémiai túlerővel szemben muszáj védekeznie az agynak”. És ha elmúlik ez a
„hormonális vihar”, akkor „lépnek színre a nehézfiúk”. Vagyis beköszönt a
kötődés időszaka, amelyben az oxitocin és a vazopresszin biztosítja a kapcsolat
hosszú távú működését. (Forrás - Bolczár Szabolcs: Szerelmesek kémiája – miről
tehetnek a hormonok (gerinces.hu)).
A kötődés időszakában pedig számos dolgot megélhetünk. Élvezhetjük a közös kalandokat. De néha unhatjuk is a kapcsolatot. Sőt, előfordulhat, hogy társunk idegesít. A hátunk közepére kívánjuk, látni sem akarjuk.
Az év során is előfurdulhatnak ciklikus változások. Az ősz például lehet egészen szerelmes. Jó együtt, kalandozunk, száguldunk együtt erre-arra. A télen aztán egyre jobban begubózunk. Mikor lesz már tavasz? Sosem jön el a nyár??? Hogy fogom kibírni addig? És hasonló érzések keríthetnek hatalmukba.
Ezért a
kötődés időszakában jó, ha időről időre meg tudunk újulni. Sokat segíthet
például egy-egy új eszköz beszerzése. Jelentősen feldobhatja a kapcsolatot. Akár
még újra szerelemesek is lehetünk, ha jól választunk!
Én is így éltem meg a biciklimmel való szerelmemet. A kapcsolatunk mostanra több évtizedre nyúlik vissza. Az elején voltak együtt vad kalandjaink. Az akkor kisbaba Benivel képes voltam Hidegkútról a a Normafához feltekerni, átkerekezni a Hárshegy sziláin, fel a János-hegy emelkedőin. Majd vissza. Az sem zavart, ha eltévedtünk és jócskán sötétedés után értünk haza a kalandból. Aztán ott voltak a mountain bike maratonok, ahol sárban-szélben-vízben boldogan együtt teszteltük a határainkat.
Idővel jöttek a közös megborulásaink. Néha nem is kicsik.
Volt, hogy a hátam közepére kívántam… Hát nagyjából oda is került, amikor a
Hárshegyen lebukfenceztünk egy meredek hegyoldalba. Amikor kórházba kerültem
miatta, egy időre meg is szakadt a kapcsolatunk. Látni sem akartam. De nem
adtuk fel. Változtattunk. A vad hegyi terepekről békésebb utakra váltottunk.
A téli
időszak rendszerint kimaradt. Fázós vagyok, már a hidegebb őszi napokon is
lefagy a lábam a bringás cipőben. Így december-január környékén már számolgatom
a napokat, amikor jön a tavasz, hogy újra nyeregbe ülhessek.
Idén más
a helyzet. Beszereztünk egy új eszközt! Egy olyan bringaállványt kaptam
születésnapomra Dodótól, melybe beleállítva a bringámat, a teraszunkon kiválóan
tekerhetek. Reményeim szerint akár a melegebb téli napokon is. Hiszen nem hűt a
menetszél. Délelőtt ide süt a 67 elemből – de legnagyobb részt a két
legkönnyebből, vagyis hidrogénből és héliumból – álló égitestünk, a Nap, így akár
egy napos téli napon is nyugodtan tekerhetek egy órát majd.
Ezen túl
is számtalan előnye van a teraszon biciklizésnek. Ahogy egy anyjáért aggódó
csemetéhez illően Beni fiam megjegyezte: anya, szerintem jó lesz ez, legalább
nem esel el.
Persze,
az azért nem olyan biztos. Mert az első edzésalkalmak során már kitaláltam,
hogy az egy órás programot remekül színesíthetem kézisúlyzós kargyakorlatokkal.
Hiszen biztonságosan áll a bringa, elengedhetem a kormányt. Ezt én menet közben
sosem tudtam megtenni. Csak nehogy túlságosan hozzászokjak!
Végre
visszatérhettem a 180 bpm-es kedvenc zenéimhez is. Amelyekre a síbalesetem
előtt futottam. A táncfutáshoz a 160 bpm-es zenék passzolnak nekem, de tegnap
rájöttem, hogy a 180-as listám nagyon jó a gyors és könnyed egyórás tekeréshez.
Csak jó
lenne, ha végre eszembe jutna, hogy egy törölközőt is a terasz párkányra készítsek
a súlyzók és a vizes kulacs mellé. Ez az egy óra ugyanis olyan kiváló edzés,
hogy ömlik rólam a víz. A végére én is és a bringám is úszunk az izzadtságban.
Szóval két törölköző is kell. A drága szerelmemnek is egy, meg nekem is egy.
Láthatjátok, hogy még egy ilyen több évtizedes kapcsolat is hogy meg tud újulni! Most újra lángol köztünk a szerelem, és én nagyon, de nagyon élvezem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése