Lélektúrák

Ti hallottatok már a nemtudom szilváról? Így nevezik a szatmár-beregi sík területein termő édes, nem magvaváló szilvafajtánkat. A mérsékelt égövön, a Kárpát-medencében az elmúlt századok időjárása nagyon is kedvezett a szilvatermesztésnek. 1887-ben Bereczki Máté a Gyümölcskertészeti vázlatok című munkájában 130 szilvatípust említett meg. A napokban egy APPLiA-mítingen... Itt is volt néhány "nem tudom" a napirenden, ha nem is 130, de egyik sem a szilváról szólt :) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én még sosem láttam a piacon a nem tudom szilva feliratot, és máshol sem olvastam vagy hallottam róla. Hogy hol jött mégis szembe, így 50 év szilvafogyasztás után az életemben ez az elnevezés? Nos, ha hiszitek, ha nem, egy igencsak tudományos munkában, egy akadémiai doktori értekezés téziseiben olvastam. Történt ugyanis, hogy meghívást kaptunk Dodó unokatestvére, Julcsi akadémiai doktori értekezésének a védésére, melynek címe a Csonthéjas gyümölcsfajok termékenyülési viszonyain...

Második napunk első megállója Locorotondo volt. Ez a kisváros Alberobellotól alig 9km-re található. Egy kis domb tetejére épült az óváros. Egészen közel sikerült megállnunk, egy szomszédos utcában. Nézelődtem, hol van a parkolóóra, de sehol nem láttam. A szomszéd kocsinál álldogált egy szemlátomást helyi idős hölgy, odamentem hát, megkérdezni. Válaszolt is, hogy ebben az utcában nem kell fizetni. Akkor hát rendben, irány a városközpont. Tudom, hogy ez látszólag jelentéktelen esemény, de nekem, aki éppen tesztelem a még igencsak gyerekcipőben járó olasz tudásom, egy-egy ilyen pillanat mennyei gyönyör. Amikor szó szerint értem a helyi embereket, és tudok velük néhány mondatot váltani. És merek is. És ők kedvesek és beszélgetnek velem. Amikor az ember az anyanyelvén beszélget, akkor ebbe bele sem gondol. Amikor egy olyan nyelven, amelyet napi szinten használ és jól beszél, már akkor is természetes. No, de ha valami újat tanulunk és azt próbálgatjuk, akkor minden kis utcai lélekmorzsa szár...

Ha már korábban olyan alaposan belemélyedtem újdonsült úszókarrierem elemezgetésébe, miért is hagynám abba, nem igaz? Szóval, hol is tartok most? Mert hogy azért elég sok változás történt az utóbbi időben… Leginkább a nyárból ősz lett, mely mostanra már akár télnek is megfelelhet a mi éghajlantunkon. Szemüvegben :) A helyzet az, hogy büszke vagyok magamra, mert teljesítettem a „húszas kihívást”. Nem adtam fel akkor sem, amikor bejött a hideg idő, és tényleg, de teljesen őszintén, egyetlen porcikám sem kívánta azt, hogy bemásszak egy hideg vizű medencébe. És erősen valószínűsítem, hogy ha nem lett volna rajtam a bérlet nyomása, akkor nem is szánom rá magam. De végül csak összeszedtem minden erőmet, és hetente egyszer vagy kétszer elmentem az uszodába. És egyszer sem bántam meg. Legutóbb meséltem, hogy a kezdeti benti, 50m-es medencében úszás után rászoktam a kinti, 33m-es medencére. Igazából nem is mentem volna ki, ha egy alkalommal nem lett volna éppen karbantartás alatt a benti ...

Mindig is szerettem utazni. Lassan 14 éve vagyunk együtt Dodóval, és együtt is nagyon sokat utaztunk az évek során. Így hozta az életünk. Gyakran kötöttük össze a munkát a kikapcsolódással: amikor nekem volt az éves APPLiA-találkozóm, akkor ő csatlakozott és toldottuk meg a háromnapos hivatalos programot néhány nap kirándulással. Így voltunk együtt például Skóciában (neki azóta is az a kedvenc utazása), és Isztambulban. Amikor pedig neki volt hivatalos – szárazföldi – búvárprogramja, akkor én utaztam vele. Eljutottunk a Fülöp-szigetekre, Egyiptomba és Norvégiába is. Előző két helyen a szárazföldi programot vizessel, vagyis búvárkodással is kombináltuk. Szeretünk túrázni, biciklizni, és ezek a közös tevékenységek is közelebbi és távolabbi utazásokban öltenek testet. De a kétlaki életünk is hozzájárul ahhoz, hogy utazunk. Egyrészt nekem utazás az is, ha Korculán meglátogatom őt. Ha onnan felfedezzük együtt a környéket, pl. Mljetet vagy Lastovot, ahogy 2021 őszén tettük. És mivel így ...