Síeljünk vagy ne síeljünk? - 5. rész: Inspirálj másokat a különleges tapasztalatoddal!

 

Tenisz és síelés… Az én életemben ez a két sport összekapcsolódott. Teniszedzőmnek, Katona Sanyi bának köszönhetem, hogy elkezdtem síelni. Általa kapcsolódtunk be gyerekként, egész családunkkal a híres közgázos sítáborokba. Apuval, és később öcsémmel együtt ezekben a sítáborokban tanultunk meg síelni.

Egy régi karácsonyi fotó

Már jó ideje nem játszom. Ez főként a derékfájásomnak köszönhető. De a tenisz sosem került ki az életemből. Beni is megtanult teniszezni, amikor kicsi volt. De a legnagyobb teniszrajongó a családban apu, aki a mai napig minden teniszversenyt megnéz a tévében, és követi a fejleményeket.

Benivel párosoztunk egy tenisztáborban (nem tegnap volt :))

Így amikor épp az Australian Open idején síelünk Val di Fiemmében, akkor is szinte folyamatosan tenisz megy a tévében. Ilyenkor szoktam kicsit én is képbe kerülni.

Olaszországban – micsoda csoda! – létezik külön tenisz-tévécsatorna. Ez azonban nem kapta meg a jogot a Grand Slamek közvetítésére. Így, ha épp van mit nézni, a laptopon tesszük az otthoni tévéelőfizetéssel.

A legnagyobb teniszrajongó

Közben pedig beszélgetünk a közgázos szervező csapattal. Mert Gergő, a főszervező, maga is teniszezik és teniszedzősködik (úgy látszik, a közgáz tesi tanszékének környezetében ezt ma sem lehet elkerülni; Sanyi bá örök hagyományt teremtett).

A beszélgetések közben kiderül, hogy a fiatal olasz tehetség, a jelenlegi világelső Jannik Sinner amúgy valahol itt a környéken született. És történetesen tehetséges síelőként kezdte.

Ó, ezt sem tudtam a tenisz világából…

De valóban így van. 2001 augusztus 16-én Innichenben látta meg a napvilágot. Ez az osztrák határhoz közeli kisváros valóban nincs messze Val di Fiemmétől. Sinner gyerekkorában síelt és teniszezett is. Már nyolc évesen második lett a 12 év alattiak bajnokságán szlalomban. Végül azonban – 13 éves korában – a tenisz lett a választott útja.

Jannik Sinner from a ski to a tennis champion

"Inspire people with your unique experiences"

Hogy miért döntött így? Azt nyilatkozta, hogy egyrészt túl könnyűnek bizonyult (a testtömege) az ekkor már fontos versenyszám óriás műlesikláshoz. Továbbá, ha az ember síel, korán kell kelni és menni, akármilyen zord, fagyos is az időjárás. A tenisz ezzel szemben azért lényegesen kényelmesebb sport. Valamint – szerinte – a síelésben nem lehet hibázni. Ha egy aprót is hibázik az ember, kész, vége, elszállt az esélye a győzelemre. A teniszben ez azért nem így van. Ott van lehetőség a javításra, és így a győzelemre.

Így maradt a tenisz, ahol jelenleg világelső, és január 26-án az Australian Openen élete első Grand Slam győzelmét is megszerezte. Ezt a meccset már itthon néztük (25-én jöttünk haza a sítáborból).

Sinner élete igencsak inspiráló. Azt az elvet vallja, amit a családjából hoz, hogy ha el akarsz érni valamit, azért keményen kell dolgoznod. Hát ő nem kis eredményeket ért el eddig az életében. És még csak 23 éves.

Val di Fiemmében, konkrétan Moena, Predazzo és Cavalese városkákban pedig nagyon keményen dolgoztak a január 25-26-i hétvége előtt… Le is zártak számos utcát. Nem értettük, mi történik. Annyit láttunk csak, hogy teherautókon hordják a havat. De hová?

Szombaton, hazafelé aztán választ kaptunk: a havat a városok lezárt utcáiba hordták. Hogy miért? Mert másnap, vasárnap rendezték meg a híres Marcialonga versenysorozat sífutás versenyszámát. Ez a verseny pedig Moenából indul, és Predazzon át Cavaleseben ér véget. Kellett tehát a hó a város versenyútvonalnak kijelölt utcáiba.

Olyan érdekes, hogy erről a mostanra több mint 50 éves, nagyszabású sport- és közösségi eseményről sem hallottam még eddig soha…

Marcialonga plakát Teseroban

1971-ben rendezték meg az első versenyt. 2021-ben ünnepelték az 50 éves jubileumot.

A Marcialonga – vagyis hosszú március – nem csak egy sífutóverseny, hanem egy márka, amely mindenkit megszólít, és amely profik és amatőrök, gyerekek és felnőttek számára egyaránt a sportot jelenti. A sífutás mellett idővel további két sport is becsatlakozott: a kerékpár és a futás. A sport mellett a Marcialonga a hagyományt, kultúrát és a területet – Val di Fiemmét és Val di Fassat – is képviseli. Értéket, közösséget teremt.

Az 50-es logo 2021-ből

Az 50-es logo kidolgozásánál fontos volt, hogy tartalmazza az „Olaszország kék” színt, amely 1911 óta az olasz válogatott megkülönböztető színe minden sportágban. Emellett pedig a három versenyszám három színe szerepel benne (a sífutásé a világoskék, a biciklié a piros és a futásé a zöld). Ha a Marcialonga honlapját nézitek, akkor a három sportnak három külön oldala van, a saját színében (a lap bal felső sarkában választható a sport).

Idén tehát január 26-án került megrendezésre a sífutó-verseny. Ez Moenától Predazzon át Cavaleseig halad. A light verzió 45km (ez Predazzoban ér véget), a teljes táv pedig 70km. Előtte csütörtökön – akár önálló versenyszámként, akár bemelegítésként a hosszabb kihívásra – teljesíteni lehet a 22km-es Lavazeloppet kihívást is. Továbbá – természetesen – gyerekversenyszámok is vannak. Nem is egy! Hanem történetesen – korosztály-alapon – három:

Marcialonga baby: 0-6 éves korig

Minimarcialonga: 6-12 éveseknek

Marcialonga young: 13-20 éveseknek

Utóbbi kategóriát további korosztályokra osztják, két évben születettek versenyeznek együtt, fiúk és lányok külön. A táv is változó, ebben 5 kategória van.

Rengeteg egyéb program is kapcsolódik ehhez az eseményhez. Például jótékonysági programok. Maga a Marcialonga pedig több nemzetközi versenysorozatba is bekapcsolódik.

Íme a sífutás versenyszám térképe:

Forrás: https://www.marcialonga.it/ 

Ha pedig valaki nem síel, indulhat május 25-én a 80 vagy 135km-en teljesíthető Marcialonga craft bicikliversenyen.

Forrás: https://www.marcialonga.it/

Ez idén 17. alkalommal kerül megrendezésre, és a síeléshez hasonlóan egy többnapos sport- és közösségi program.

Ahogy szeptember 6-án a Marcialonga coop nevű futóverseny is.

A futás, szintén Moena és Cavalese között 21 és 26km-en teljesíthető. Ez egy szinte sík terep.

Forrás: https://www.marcialonga.it/

Díjazzák azt is, ha valaki mindhárom kihívást megcsinálja. Gondolom, hogy szép számmal vannak ilyenek is.

A közösségi összefogást mutatja, hogy ezek a sportos hétvégék itt a két völgyben megmozgatják – a versenyzőkön túl – a teljes lakosságot. Egy-egy napon 1400 önkéntes segíti a versenyek profi és vidám hangulatú lebonyolítását.  

A wellness community tehát remekül működik. És ha kell, akkor havat is hordanak ehhez Predazzo és Cavalese utcáiba.

Azon gondolkodtam, hogy ha a sífutásba nem is, de például a futásba be lehetne kapcsolódni. Akár csapattal is, mert minden verseny esetén erre is van lehetőség. Ha a futóverseny honlapját nézegetem, akkor ott a charity futás, amely 10-8-8km-en teljesíthető egy háromfős csapattal. Első lépésként ki kell választani a nevezésnél, hogy a felsoroltak közül melyik jótékonysági szervezetet szeretnénk a nevezési díjjal támogatni.

Egyszer nagyon szívesen elmennék Val di Fiemmébe a téli időszakon kívül is. Talán valamelyik következő évben rábeszélem Dodót a bicikliversenyre, vagy teniszes barátnőimet egy charity futásra. Velük annyi közös, gyerekkori síelős élményünk van Val di Fiemméből! Milyen szuper lenne egy nosztalgia hétvége keretében csapatban végigfutni a völgyön! Emese úgyis időközben hosszútáv-futóvá avanzsált elő, Pala pedig épp élete fizikai csúcsformájával készül az 50. szülinapjára. Nem mintha nem lett volna világ életében csúcsformában. Vele egyébként már csapat-futóversenyes élményünk is van, hiszen anno huszonéve babakocsis futócsapattal indultunk több futóversenyen együtt. Én egyszem csemetémmel, ő pedig a harmadik fiúcskával az öt közül.

Szóval egy ilyen Marcialonga coop jótékonysági futócsapatban minden bizonnyal én lennék a csapat gyenge láncszeme, de azért azt a 8km-t simán bevállalnám. Klári a helyszínen, Sanyi bá pedig fentről drukkolhatna nekünk.

Remek buli lenne egy közös, késő nyári hétvége.

Egy évekkel ezelőtti karácsony Sanyi báéknál

Emivel és Paláva, no meg Sanyi bával

Az utolsó közös karácsony

Ki tudja, talán majd egyszer… A bogárka bemászott a fülembe, vagyis az ötlet megszületett. Mostantól dolgozik bennem, és az Univerzumban.

Addig pedig, amíg megvalósításra nem kerül, készülök a következő, 2026-os közgázos sítáborba. Mert az én válaszom arra, hogy síeljünk-e vagy ne, az, hogy síelhetünk. De tegyük ezt okosan, a lehetőségek szerint környezettudatosan, és mindenképpen együttműködve a helyi közösségekkel, tiszteletben tartva a helyi értékeket, környezeti célokat.

Nekem ez az idei sítábor a közös társasági és síelős élmények mellett most ezt a tudatosságot is megadta. Ráirányította a figyelmemet olyan részletekre, melyekre eddig nem figyeltem, de a jövőben már fogok.

Akár azt is mondhatnám, hogy az új síszemüvegemmel a jövőben más szemmel nézem már a sívilágot is.

Más szemmel nézni a világra

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a síelős lélektúrámon! Most már elég a hóból. Március van, ami remélhetőleg nem lesz hosszabb mint 31 nap, és utána jöhet az április, és indulhat a bringaszezon!

Egy sok évvel ezelőtti családi bringázás