Lélektúrák

Lassan véget ér a január és vele együtt a veganuár is. Hogy mi is ez a kezdeményezés, és hogyan is állunk ezzel a kérdéssel, erről írtam a Képmás magazin januári számában. Fogadjátok szeretettel ezt a cikkemet! Csicseriborsó-pörkölt  Január… Veganuár? Egészséges táplálkozás, fenntarthatóság. Olyan hívószavak, melyeket ma nagyon sokszor hallunk, talán sokszor használunk is. Sokan érezzük fontosnak mindkettőt. De az is igaz, hogy nem kis kihívás ezeket tartalommal megtölteni, és talán még ennél is nehezebb a gyakorlati megvalósításuk. Hogy együnk-e húst, és ha igen, mennyit és milyet, olyan kérdések, melyek ma mindkét kihívás asztalán terítéken vannak. A vegán január, azaz veganuár kezdeményezést 2014-ben indította egy angol nonprofit szervezet. Azóta több mint 200 országba eljutott. Néhány éve hazánkban is találkozhatunk vele. A kezdeményezéshez ingyenesen lehet csatlakozni. Az érdeklődők egy hónapon keresztül rendszeresen kapnak a vegán életmóddal kapcsolatos híreket, javaslato...

Sorban állok a benzinkútnál. Kezemben szorongatom a bankkártyát, hogy kifizessem a tankolást. Közben a pultot bámulom. Forog. Szépen, lassan. Fentről egy infralámpával megvilágítják. Így jól látszik, hogy némelyik még világos, még nincs kész. Mások már barnulnak. Forognak tovább. Lassan. Hirtelen az eladó egy fogóval kiemel egy szép, barnát. Jaj, mi történt? Ő volt a legszebb! És most elvitték! Aggódva kutat a tekintetem, mi lesz a sorsa. Már látom. Az eladó beleteszi egy kiflibe. Piros, fehér és sárga szószokkal locsolgatja, kerül bele sajt is, meg néhány sült hagymakarika. Szép, puha szalvétába csomagolja. Átadja egy vidám fiatalembernek. Sorra kerülök a pénztárnál, fizetek. „Egy kávé? Energiaital? Netán egy finom hotdog?” – szólnak a kötelező kérdések. Nem, köszönöm, nem kérek. De még vetek egy ábrándos pillantás a forgó virslicsodákra, mielőtt kilépek a shopból.   Szlovénia 2022 karácsonyán ettem utoljára húst. Akkor hoztam egy döntést. Sok minden befolyásolt ebben,...

Vannak az életben olyan visszatérő események, pillanatok, melyekhez annál inkább ragaszkodunk, minél többször átéljük őket. Annál fontosabbá, értékesebbé válnak számunkra. Minden egyes alkalommal egyre több mindenre emlékezünk vissza, egyre több mindenről nosztalgiázunk. Ha többen is osztozunk az élményekben, még nagyszerűbb együtt újra és újra felidézni a régi emlékeket. Apuval Ilyen az én életemben az éves olaszországi síelés Val di Fiemmében. Pampeago, Predazzo, Cavalese, Bellamonte és Moena pályái, felvonói, síbárjai. De még a parkolók is. Több mint 30 év alatt legalább huszonötször voltam itt. Először a teniszcsapattal, hiszen a síelést megmosolyogtató módon a teniszedzőmnek köszönhetem. Katona Sanyi bá a teniszedzőség mellett a közgáz testnevelő tanára is volt. Hozzá sétált be valamikor bő 42 évvel ezelőtt apukám, szintén örök közgázos, hogy tudnának-e a 7 éves kicsi lányának valami sportot javasolni. Így jött a tenisz, majd a tenisszel a sí is. Hiszen a közgázon minden télen s...

Nemrégiben egy családi ebéd során apukám mesélni kezdett egy távolabbi rokonról, akit pár éve meglátogatott. Valahol egy bükki kis faluban lakott mindig is ez a hölgy, aki a család fekete báránya volt fiatal korában. Még valamikor az 50-es években. Hogy miért? Mert a 18. születésnapját követően rövidre vágatta a haját. Állítólag hetekig nem mehetett haza, és rokonok, ismerősök bújtatták az anyja haragja elől. Bizony, más világ volt akkoriban, szerencsém, hogy nem akkor születtem. Bár nekem a jókislány-jótanuló-jósportoló énemmel ebben a modernebb, nyitottabb világban is volt szerencsém időnként kivívni a családi fekete bárány megtisztelő címet ezzel-azzal. De Szerb Antal az Utas és holdvilágban megírta: az ellentétek a lélekben egymás mellett vannak.   Ami a hajviseletet illeti, kicsi gyerek koromban ezt nagyjából anyukám határozta meg. Örömmel vettem a javaslatait, hiszen ő volt számomra a nő. És mindig is gyönyörű volt.  Ezért nagyon büszke voltam, ha időnként az én haja...

Sok felé jártam, sok mindennel töltöttem életem első 49 szilveszterét. Gyerekkoromban hatalmas nap volt a szilveszter, mert akkor fenn lehetett maradnunk éjfélig. Elképesztő erőfeszítésbe került, és igazából a verseny éjfél után indult, hogy ki meddig tud fennmaradni. Aztán jöttek a bulizós szilveszterek. Kisebb-nagyobb házibulik osztálytársakkal, teniszező társakkal. A kezdeti búvárkodós évek élménye volt a szilveszteri merülés . Kétszer is jártam a Peltastis hajóroncson. Totál őrült voltam. De ma örülök, hogy ilyen is volt. Az elmúlt néhány év december 31-e már sokkal csendesebben telt. Igazából próbáltam visszagondolni, mikor is voltam utoljára táncos mulatságban, de nem jutottam egyről a kettőre. Nem tudom. Dodóval általában kirándultunk az év utolsó napján. Vagy kettesben, vagy öcsémékkel, vagy barátainkkal. A túrák után jól esett egy finom vacsora, és a beszélgetések, társasjátékozások. Tavaly felmerült az ötlet, hogy milyen klassz lenne feltúrázni a János-hegyre az Erz...