Áttúráztunk 2024-be

Sok felé jártam, sok mindennel töltöttem életem első 49 szilveszterét. Gyerekkoromban hatalmas nap volt a szilveszter, mert akkor fenn lehetett maradnunk éjfélig. Elképesztő erőfeszítésbe került, és igazából a verseny éjfél után indult, hogy ki meddig tud fennmaradni.

Aztán jöttek a bulizós szilveszterek. Kisebb-nagyobb házibulik osztálytársakkal, teniszező társakkal.

A kezdeti búvárkodós évek élménye volt a szilveszteri merülés. Kétszer is jártam a Peltastis hajóroncson. Totál őrült voltam. De ma örülök, hogy ilyen is volt.

Az elmúlt néhány év december 31-e már sokkal csendesebben telt. Igazából próbáltam visszagondolni, mikor is voltam utoljára táncos mulatságban, de nem jutottam egyről a kettőre. Nem tudom.

Dodóval általában kirándultunk az év utolsó napján. Vagy kettesben, vagy öcsémékkel, vagy barátainkkal. A túrák után jól esett egy finom vacsora, és a beszélgetések, társasjátékozások.

Tavaly felmerült az ötlet, hogy milyen klassz lenne feltúrázni a János-hegyre az Erzsébet-kilátóhoz, és ott ünnepelni az újév beköszöntét. De belustultunk.

Nem úgy az idén! Már az elmúlt napjaink is túrázással teltek: karácsony után az első túránk a János-hegyre vezetett.

A János-hegyen

Minihóember

Lilában:)

Majd Dodó kitalálta, hogy nézzük meg a bécsi karácsonyi vásárokat. Ugyan nem mindegyik van már nyitva 26-a után, de több még igen. A Mária Terézia téren, majd a Belvedere-kastélynál is sétáltunk egy jót.

Egy bakancs forralt bor :)

Mi

Másnap pedig a természet felé vettük az irányt: az ún. Stadtwanderweg 1 és 1a utakra esett a választásunk, így megmásztuk a Leopoldsberget, és áttúráztunk a Kahlenbergre is. Fantasztikus időnk volt, csodálatos kilátással a Dunára.

A Duna

Mi és a Duna

Megint lilában :)

Hazaindulás előtt egy nussdorfi vendéglőben wienerschnitzeleztünk.

Wienerschnitzelek: vegán és borjú :)

Ez a spontán bécsi kirándulás nagyszerűen sikerült, talán épp a spontaneitása miatt. A túra közben valahogy egyszerre jutott eszünkbe Dodóval, mi lenne, ha idén szilveszterkor nem lustulnánk be, és feltúráznánk a János-hegyre?

Előszilveszter gyanánt a már többször teljesített Nagykovácsi-túrát jártuk meg. A Szénás tető ezúttal igencsak szeles volt.

Szeles, de napos Szénás-tető

Így érkezünk el december 31-éhez. Bár jellemzően én este 10 óra tájban már a lefekvéshez készülődöm, tegnap kivételesen a túrához öltözködtem.

Kicsit izgultam, hogy mi lesz a vaddisznókkal a sötét erdőben. Pontosabban mi lesz velünk, ha majd jönnek a vaddisznók. Aztán, hallván a folyamatos petárdázást és tüzijátékozást (olyan volt a város két órán át, mintha mindenhol lőnének és robbantgatnának), elkezdtem sajnálni az állatokat. Elég szörnyű lehet nekik ezt megélni. Aztán ismét szegény mi… Mert, ugye, mi lesz, ha totál bekattannak, és nem fognak állatracionálisan viselkedni, azaz gyorsan elfutni, ha találkozunk?

A valóság az, hogy a durrogásokat leszámítva elképesztően nyugodt volt az erdő. A fejlámpáink kiválóan világítottak, körülöttünk pedig mindenhol „csend” és béke honolt. Az időjárás kellemesen enyhe volt: egy vékony polár pulóver bőven elég volt a hegymenethez. Hol is van a tél? Vajon milyen telekre számíthatunk a következő években? A klímamodellek a fagyos napok számának jelentős csökkenését jelzik a század végéig. De jeleznek hideghullámokat is. Módosul a szélrendszer, és ahogy nyaranta egyre gyakoribbá válnak majd a délről ide a kontinentális övbe betörő forró légáramlatok, úgy telente számíthatunk majd az északról érkező hidegáramlatok okozta hirtelen lehűlésekre, fagyos viharokra. Az időjárás egyre kiszámíthatatlanabbul változékonyabb lesz, sok szélsőséggel, váratlan változással.

Az Erzsébet-kilátó

Felértünk :)

Gyorsabban felértünk az Erzsébet-kilátóhoz, mint gondoltuk. A piros túraút kellemesen kanyargósan vezet fel a Szépjuhásznétól. Már fél 12-kor ott voltunk. És mi voltunk az elsők. Mert, bizony, utánunk mások is jöttek. Egy bringás srác érkezett pár perccel később. Dodó rögtön arra jutott, hogy jövőre jöhetnénk mi is bringával. Majd, ha a klímaváltozás miatt 10°C fölé megy a szilveszter éjjeli hőmérséklet! Akkor elgondolkozom az ötleten.

Budapest 

Éjfélre legalább 15-20 ember befutott. Elképesztő látvány volt az a milliónyi tüzijáték, amely legalább hajnali egy óráig tartott mindenfelé Budapesten és környékén. Vajon hány darabot lőhettek fel összesen? A város ugyanakkor nemcsak csillogásoktól volt tele, hanem a rátelepedő füsttől is. Azon is elgondolkoztam, jó-e nekünk mindez…

Mi minden kerül a levegőbe, a Dunába, az erdőkbe egy-egy ilyen szilveszter este után? Például fémsók: ezek adják a tüzijátékok színét. A pirosért a kalcium és a stroncium, a rózsaszínért a lítium, a narancsért a nátrium, a zöldért és részben a kékért a réz és a bárium felel. A kék színhez adhatnak a tüzijátékhoz ólmot, arzént és szelént is. A magnézium pedig a fehér színt idézi elő. Foszfor- és nitrogén-vegyületek is kerülnek a levegőbe a robbanáskor. Továbbá ott a szállópor. Mondhatjuk, hogy á, csak egy napról van szó, nem oszt, nem szoroz. De igen. Egy nagyváros levegője amúgy sem kristálytiszta. Bőven jut bele szennyezés a közlekedésből, az ipari tevékenységekből, valamint télen a tüzelésből is. A légszennyezés évente több mint négymillió ember halálához vezet. Kutatások vizsgálják szerte a világon, hogy milyen hatással van a levegőminőségre egy-egy nagyobb tüzijáték, vagy akár a szilveszter, és mind a levegőből, mind a közvetlenül érintett vizekből (tavak, folyók) kimutathatóak a negatív hatások (ólomszennyezés, nitrogén- és foszforterhelés stb.). Az asztmások, a szív- és érrendszeri betegségekkel élők fokozott kockázatnak vannak kitéve ilyenkor.

Némi szerencsére Budapesten hajnalban érkezett meg a korábbra jelzett eső. Megvárta, míg az összes tüzijátékot eldurrantjuk. Így a levegőből egy kicsit kimosta mindazt, amit ünneplés gyanánt beleeresztettünk. Igaz, ez csak arra jó, hogy korábban elérjék a szennyezések a talajt és a Dunát, de legalább a levegő egy kicsit tisztult mára. Ennek ellenére január elsején egyáltalán nem javasolt a szabadban időt tölteni, futni, kirándulni. (Akit részletesebben is érdekel a tüzijáték-kémia és a környezeti és egészségügyi hatásai, itt olvashat egy jó cikket róla.)

Szóval, szép, szép és különleges a tüzijáték, én magam is megbámultam a várost az éjjel Budapest legmagasabb pontjáról, de lássuk be, óriási pazarlás, kínozza az állatokat, és árt a természetnek és a saját egészségünknek is. Elfogadom, hogy jelenleg az életünk része, és sokan biztosan úgy gondolják, mi a fenéért foglalkozom ezzel, ahelyett, hogy az ünnepre fókuszálnék. Fókuszálok rá. Különlegessé, emlékezetessé tettük Dodóval. De én már csak ilyen lélektúrázó vagyok. Ezek a kérdések felmerülnek bennem, elgondolkozom rajtuk, beszélgetünk róluk Dodóval útközben, és utánanézek annak, amit nem tudok. Ha jobban belegondolok, az örökdiák-létemből automatikusan következik ez a lélektúrázó létem. Ezért, megint csak, hálás vagyok Szegednek és az egyetemnek.

Forró tea 

A Hold 

Lefelé nem a piros, hanem a kicsit hosszabb sárga jelzésen jöttünk. Ahogy felfelé, úgy lefelé sem találkoztunk senkivel. És állatokkal sem. Nyilván próbáltak a lehető legtávolabbi részébe húzódni az erdőnek. A hangzavar, a durrogások egy óra felé kezdtek alábbhagyni.

Séta közben azért kevésbé tudományos gondolatok is megkörnyékeztek. Például, hogy mit hozott és mit vitt 2023, és milyen tervekkel indulunk neki 2024-nek.

Év elején elindítottam ezt a Lélektúrák blogomat, és új oldalt nyitottam neki a Facebookon. Az írás az életemben egy új szintre lépett. Jött Todi és az írótábor, és augusztusban elindult a rovatom is a Képmás magazinban.

Nagyszerű új élmény volt az életünkben a Duna-menti bringakaland Dodóval.

12 év után újra eljutottam Krkre Kata barátnőmmel. Nosztalgikus volt ez az utazás.

Az APPLiA-val Pozsonyban és Brüsszelben többször jártam, és Isztambulba is eljutottam. Minden utazás pozitív élményeket adott, a sok szakmai kihívás ellenére is.

Beni fiam leérettségizett, és Milánóba költözött. Ott jár egyetemre. Bár az elmúlt 20 évben sokat volt távol tőlem, ez a szeptemberi költözés valahogy mégis mérföldkő volt. Nem éltem meg könnyen.

A családba három jövevény érkezett. De sajnos olyan is volt, akinek az útja véget ért. Ilyen az élet: megszületünk, itt vagyunk és egyszer továbbállunk. Mindannyian.

Húsz év után elkezdtem újra olaszt tanulni. Épp tegnap, szilveszter napján jutottam fel először a Duolingo gyémánt ligájába. Ez a legmagasabb liga. Ráadásul úgy értem ide, hogy az obszidián ligában első helyen végeztem a heti kihívásban. Ilyen sem volt még.

Irány a Gyémánt liga!

És a jiaido is megérkezett az életembe. Egy kis kung-fu előzménnyel és kerülőúttal.

No, és hogyan tovább? Sok tervem van. Utazások. Például megyek Milánóba a La Dolce Vita nyelvtanfolyamra. Aztán folytatjuk a Duna-menti brigakalandot a Duna felső, német szakaszával.  

Folytatom a jiaidot. Jövő karácsonykor, remélem, sokkal jobban fog menni az első kata, és talán megtanulom addigra a másodikat is.

Idén az APPLiA Europe a meghívásomra Budapesten tartja a nyári találkozóját. Nem kevés szervezési feladat ez, de nagyon élvezem. Inspirál. Szeretném, ha nagyon jól sikerülne. Ráadásul az APPLiA Magyarország idén 20 éves. Az alapítás, sőt, az alapításon gondolkozás óta én is része vagyok az életének. Talán mondhatom, hogy elég jelentős szereplője vagyok. A találkozó alapprogramja és a helyszínek már összeálltak. Finomhangolással folytatjuk januárban.

Az APPLiA Magyarország 20 éves lesz. És ha már a számoknál tartunk, én pedig 50. Ehhez egyelőre nem szeretnék semmit hozzáfűzni. Mert igazából nem érzem különösebbnek, mint a 49-et, vagy majd az 51-et. Tudom, hogy kéne. Mert mégis csak kerek szám. Szerintem meg csak egy szám. S ebben az évben azt is megtanultam, hogy mindig az a szám a legjobb, amelynél éppen tartok. Az én 50. évem már szeptemberben elindult. Idén csak beteljesedik. Meglátjuk, a tervek mellett mi mindent hoz majd ez az év.

A lélektúrázást is folytatom 2024-ben is. Ezt biztosan ígérhetem.