Amire a világnak szüksége van (6. rész) - Egy kis intermezzo

Vannak emberek, akiknek a társaságában egyszerűen azt érezzük, hogy minden a helyén van. Minden klappol. Jó a társaságukban lenni, mert nincs feszültség. Jó velük beszélgetni, pihentető, megnyugtató, felemelő, vidám a társaságuk. Minden erőltetés nélküli, természetes a velük töltött idő. Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan érzés ez. Pedig van rá kifejezés: az illető a Személyes Történetét éli.

Személyes Történet… Az alkimista című regényből ismerhetitek ezt a kifejezést. Nagy kedvencem, az Utas és holdvilág mellett. Szóval, igen, ha az ember figyel, akkor megérzi, ki az, aki a Személyes Történetét éli, és ki az, aki nem.

Ezekben a hetekben nemcsak a saját életemen, jövőmön gondolkodom mélyebben, hanem egy kicsit az APPLiA-én is. Bár, mint tudjátok, erősen kérdésesek és elmosódóak az APPLiA és köztem levő határok. Ami azt jelenti, hogy jelenleg nem tudok úgy gondolkodni a saját jövőmön, hogy ne gondolkodjak közben az APPLiA-n. És ez nem csak azt jelenti, hogy az ÉN-halmaz magába foglalja az APPLiA-halmazt, hanem, hogy igazából oda-vissza hatunk egymásra. Tudjátok, az Isteni Szimbiózis…

Szóval, az idei évre célul tűztük ki, hogy „rendet rakunk” a honlapokon. Jelenleg öt honlapunk van, és úgy éreztem, itt az idő frissíteni, harmonizálni őket, és ideális esetben egy kézbe adni a fejlesztést és karbantartást (az öt honlapunk négy fejlesztő munkája, van, akit már azóta kiszállt a csapatból). Mert a karbantartás – rendszeres felügyelet és frissítés – ma már a honlapok esetében is elengedhetetlen. Tudom ezt jól például olyan eseményekből, amikor a Nemzetbiztonsági Hivatal keresett meg, hogy a forgomorgo.hu-t hekkerek használják, és azonnal lépjünk, vagy abból, amikor az applia.hu-n a háttérben orosz reklámok futottak, szintén hekkereknek köszönhetően. Szóval, rend a lelke mindennek, így ez most egy elég nagy projekt 2022-ben.

Én természetesen a tartalomért vagyok felelős. Jelenleg a bemutatkozásunk alatt a tagok mellett Attila, az APPLiA Magyarország igazgatója és én, mint cégvezető szerepelünk fényképpel és rövid bemutatkozással. De valahogy úgy éreztem, hogy ez így kevés. Az új honlapon szeretném, ha mindenki ott lenne, aki a tényleges „Csapatunk” része, akikkel ilyen-olyan feladatokon együtt dolgozom. És legyen már szép is akkor ez az új Csapat-oldal, vagyis legyenek egységes, profi fotók. Ez utóbbi nekem egyébként is nagyon hiányzott, és erre akkor jöttem rá, amikor a pályaorientációs előadások hirdetéséhez kért tőlem a KSZGYSZ, és rájöttem, hogy évek óta nincs ilyen fotóm.

Megszerveztem tehát a fotózást, aminek az első körére a héten került sor. És ez számomra, több szempontból is, egy nagyon különleges esemény volt. Fotósunkkal, Donáttal beszélgettem is egy kicsit a végén erről. Megosztottam vele, amit most veletek is, hogy úgy érzem, hogy jó egy pillanatra megállítani az időt, és tudatosítani, milyen nagyszerű csapata is van az APPLiA Magyarországnak. Hogy milyen felemelő érzés egy ilyen csapatnak a tagja lenni, és igen, egy kicsit a középpontja, mozgatórugója is. És valójában azért ilyen nagyszerű ez a csapat, mert azt érzem, hogy olyan emberek vannak benne, akik mind a Személyes Történetüket élik. Vagy akár azt is mondhatnánk, hogy az IKIGAI-ukat, ugye? Ezért ez a fotózás is nagyon jó hangulatú volt, sokat nevettünk. Ha-ha! De még mennyit! Donát már tudja, hogy az én esetemben nem azt az instrukciót kell adnia, amit általában másoknál, ti. hogy „kicsit több mosolyt”, hanem épp az ellenkezőt. Persze, ilyenkor csak még jobban vigyorgok, szóval nincs egyszerű dolga velem. Na, de majd meglátjátok, hogy sikerültek a képek. És hogy kikből is áll jelenleg az APPLiA Magyarország csapata. Ha elkészül a honlap, megosztom majd veletek mindenképpen. Annyit azért elárulok, mert talán a fotóból kitaláltátok, hogy Donát is a része a csapatnak (és igen, ő is a Személyes Történetét éli, nagyon is). Így hát róla is kellett fotó. Számomra pedig nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy végül én kattinthattam a fényképezőjével. Több fotó is készült, ami olyan igazán Donátos, és mondtam neki, hogy azt válassza, amelyikkel a legboldogabb.

Donátot fotózom 

Ez egyébként egyben amolyan örökdiákos pillanat is volt, mert pár éve Donáthoz jártam fotósuliba, őt kértem meg, hogy tanítson meg az alapokra. Így ez a fotó, amelyen én fotózom őt, egy újabb olyan fénykép az életemben, amely nagyon-nagyon sok mindent „mesél”. És én nagyon örülök ennek a fényképnek is! Hálás vagyok érte. Zolinak, aki titkon lefotózta az izgatott műveletet, Donátnak, az APPLiA-nak és magamnak is. Ez az poszt pedig, azt hiszen, igazán örökdiák-lélektúrás lett. Ti is így gondoljátok?

Íme még néhány fotó a fotózásról, melyeket én készítettem.

Frissítés: Azóta, természetesen, elkészült a honlap, így ide kattintva megtekinthető az APPLiA Magyarország csapata (és az is, hogy Donát végül melyik fotót választotta :)).