Lélektúrák

  Olvassunk és táncoljunk; ez a két szórakozás soha nem árthat a világnak! Állítólag a francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja, az író, költő és filozófus Voltaire adta ezt a tanácsot. Talán egyszer majd a táncolást is górcső alá veszem, most azonban azon elmélkedtem, milyen hatással vannak olvasási szokásaink a környezetre. Tíz éve kaptam születésnapomra egy e-könyv-olvasót. Azóta rendszeresen használom. A minap megszámoltam, jelenleg 105 könyv és több mint 130 egyetemi tananyag van rajta; utóbbiak még a 2014 – 2020 közötti szegedi egyetemi éveimből. Bár nagyon szeretem a könyveket, és imádok könyvesboltba járni (órákat el tudok ücsörögni a földön és könyveket nézegetni), az elmúlt évtizedben két okból kifolyólag egyre inkább áttértem az e-könyvek vásárlására. Az egyik ok, hogy egyszerűen beteltek a könyvespolcaink a lakásban. Akármennyivel is szebb egy igazi, nyomtatott könyv látványa, finomabb az illata, egyszerűen nem tudom az újakat hova tenni. A másik ok pedig, hogy ...

  Portogruaro észak-olasz városkának a neve, gondolom, nem sok mindenkinek ismerős. Velencétől nem messze, mindössze 74 kilométerre található, és valahogy úgy alakította az Univerzum, hogy kevés hírnév jutott neki a híres város mellett. Az elmúlt évtizedekben nekünk is annyiban volt jelentősége, hogy a Trieszt-Milánó autópályáról az „ő” irányába kellett letérni Belluno felé, amikor Val di Fiemmébe utaztunk síelni. Egy pont volt a térképen. Egy pont az úton, és egy-egy utazásnál sietünk elérni a célt, így mindig arra fókuszálunk. Odafelé arra, hogy mikor érünk már oda, hazafelé pedig arra, mikor érünk már haza. Vannak azonban azok a különleges utazások, amikor ezek a térképi pontok valahogy megelevenednek. Befészkelik magukat az ember fejébe. Például a jobb oldali ülésben a tájat nézegető Dodó fejébe. Portogruaro egy kikötő? Kérdezte, amikor a hosszú hétvégénkről hazafelé tartottunk a Dolomitokból. Nem tudom. Igazából sosem jártunk ott, fogalmam sincs, hogy milyen kikötő is lehe...