Mini

Umbriában

Izgatottan nyitottam be a 114-es szoba aprócska, de barátságos fürdőszobájába. Vajon vár-e rám? És milyen lesz az illata? Általában nem merem magam rábízni az efféle meglepetésekre. De ezen az úton máshogy döntöttem: kockáztatok!

Az első találkozás mindig izgalmas. Ahogy a szemed fürkészi, hol is találod, és egyszer csak felfedezed. Ott van! Igen! Kezdesz megnyugodni. Most már minden rendben.

Picike, átlátszó teste sötétzöld gömbsapkával a fején türelmesen várakozik. Ki tudja, talán ő is izgul: neki vajon ki jut?

Mosolyogva a kezembe veszem. Szép. Finoman megszabadítom a sapkájától, beleszagolok. Isteni az illata! Már alig várom a másnap reggelt. Amikor hajat moshatok vele. Vele, a mini samponnal.

Nem tehetek róla. Egyszerűen imádom ezeket a kicsi, hotelszobákban található meglepetéskozmetikumokat. Persze, tudom én, hogy egyáltalán nem környezetbarát megoldás bármit ilyen kicsi kiszerelésbe csomagolni. De akkor is szeretem, és még csalódott is tudok lenni, ha valahol a falra szerelt, nagy kiszerelésű tusfürdő vagy sampon fogad.

Másnap reggel lelkesen vittem be magammal az olívás, zöldkupakos illatcsodát a zuhanyba. Egészen kevés is elég volt belőle a rövid hajamra. Megállapítottam, hogy bár igencsak apró kiszerelés, több napig elég lesz a tartalma. Benn is hagytam a zuhanypolcon.

Délután, a szokásos napi takarítás után újabb meglepetés fogadott: eltűnt a reggel felbontott sampon, és egy újat rejtett a kis kosárka.

Jaj, ne! Miért vitték el??!! Hisz még volt benne! Még elhasználtam volna a következő napokban! Na, ezért nekem nagyon tud fájni a szívem. Mert ez a felbontott és alig használt flakon most biztosan a kukában végezte. Nyilván ezeket a kibontott samponokat már senki nem fogja felhasználni.

Másnap új taktikához folyamodtam: a reggeli hajmosás után a neszesszerembe dugtam a felbontott sampont. Na, innen biztosan nem visznek el, mosolyogtam rá. Mintha ő is visszamosolygott volna.

Arra, persze, kíváncsi voltam, hogy kapok-e újat. Nem kaptam. És a következő napon sem. Az ötödik napon viszont kettő új mini bámult vissza rám a kis kosárkából. Őszintén, nem jöttem rá a hotel minisampont-szolgáltatási stratégiájára. Mindenesetre még mindig kitartott a második apróság, amit továbbra is minden reggel a hajmosást követően eldugtam, nehogy elvigyék. A két újat pedig érintetlenül a kosárban hagytam.

Minisamponok

Végül az egy flakon minisampon négy napra elég volt nekem. Így csak az utolsó, hetedik napon kellett a két újból az egyiket felbontanom. Természetesen ma ők ketten jönnek velem haza Budapestre.

Ki kell használni, hogy most még lángolhat a minisampon-szerelem. Mert már nem sokáig lesz ez így. Az új, csomagolásokról és csomagolási hulladékokról szóló uniós rendelettervezet ugyanis be fogja tiltani ezeket a hoteles minitermékeket (50mL-nél kisebb kiszerelésű kozmetikumokat). A cél az, hogy kevesebb hulladék képződjön. És, lássuk be, ez nagyon is rendben van így! Hiszen évente 180kg csomagolási hulladékot termelünk. Fejenként. Vagyis naponta fél kilót.

Szóval hamarosan eljön az idő, amikor ezek a hotelfürdőszoba-antrék már kevésbé lesznek felvillanyozóak. De, ahogy egy kiváló szerzőnél olvastam, a fürdőszoba maga a boldogság. Minisampon nélkül is.

 

Még némi szakmai érdekesség: a hoteles minikozmetikumok mellett a hotelekben helyben fogyasztott élelmiszereket sem lehet majd csomagolt formában szervírozni. Vagyis a minisamponokkal együtt a minivajakról, minilekvárokról és mininutellákról is le kell majd mondanunk. Továbbá másfél kilónál kevesebb gyümölcs és zöldség sem árusítható csomagolva. Bár, ezek egyelőre tervek; a jogszabály még elfogadásra vár.