Kotyogós örömök

 

A 2024-es év újdonsága volt számunkra a reggeli kávézási szokásaink változása. Dodó az elmúlt néhány évben teljesen leszokott a kávéról. Én pedig reggel ittam egyet. Volt – és van is – itthon egy kicsit Nespresso kávéfőző, de amikor megtudtam, hogy a patronok újrahasznosítása igencsak kihívásos gazdasági feladat (hiszen a nedves zacc kiszárítása nagyon energiaigényes folyamat), felhagytam a használatával, és úgy döntöttem, hogy arra az egy kávéra tökéletes lesz a nescafé is nekem. Az elmúlt években így a reggeli szertartás keretében kavartam magamnak egy nescafét. Ezzel az aznapi kávézást letudtam.

A tavalyi nyár folyamán azonban Dodó Korculán visszaszokott a kávézásra. Egy régi, igencsak görbe aljú, hat személyes kotyogós kávéfőzővel készített kávét, és többen is érkeztek az apartman elé a reggelit követően, hogy egy közös kávézással hivatalosan is elindítsák a napot.

Én azonban elég nehezen nyitok új dolgok felé; és mivel előbb kelek, mint ő, rendszerint nem vártam meg, amíg elkészül a kotyogós kávé, hanem kavartam a szokásos nescafét magamnak. De már előre örültem, hogy végre tudok venni neki egy olyan ajándékot az októberi szülinapjára, amelynek örülni fog: egy új kotyogós kávéfőzőt otthonra. Mert a hat személyes kettőnknek túl nagy.

Természetesen a Bialettire esett a választásom. Mi másra, mint a tradícionális olasz kotyogósra, nem igaz?

A Moka Express kávéfőző, vagyis „A kotyogós” története 1919-ben kezdődött, amikor Alfonso Bialetti megnyitotta a különböző fémeszközöket és gépeket létrehozó gyárát Milanoban. Az első kávéfőző 1933-ban került forgalomba. A gyár vezetését 1946-ban a fia, Renato Bialetti vette át. A márka figurája, a feltartott ujjal kávét rendelő bajszos úr, az 50-es években született meg, és azóta is a Bialetti jelképe.

Nem kis kutatás és tervezgetés előzte meg a vásárlást: próbáltam eldönteni, hogy mi ketten itthon a két-, három- vagy négyszemélyes méretű kávéfőzőt tudjuk-e majd a legjobban kihasználni. Mivel több helyen is írták, hogy a kétszemélyes nagyon olaszosan kétszemélyes, azaz két nagyon rövid adag, így végül a háromszemélyes mellett döntöttem. A második dilemmám talán még az elsőnél is nehezebb volt: milyen színűt válasszak? Melyik tetszene Dodónak a legjobban? A finisbe a meggypiros és a hagyományos ezüst került be; és végül vállaltam a kockázatot, hogy ne az utóbbi, hanem a vagány színes mellett tegyem le a voksomat.

Dodó nagyon örült az ajándéknak. Néhányszor már ő is főzött vele kávét 😊 Azért néhányszor, mert minden nap én kelek előbb, és ezért szinte minden reggel én használom. A kavarós nespressoról én is gyorsan áttértem a kotyogós szertartásra, és bevallom, nagyon élvezem. Mindketten higítjuk a reggelihez: Dodó tejjel, én pedig forró vízzel. Ha esetleg időnként ebéd után is iszunk, akkor pedig tisztán és röviden isszuk a kávét.



Elképesztően finom kávéillattal telik meg a lakás nap mint nap. Játszadozunk, kísérletezünk a kávékkal. Leginkább ismerkedünk velük. A Bialettitől is rendeltem kétfélét, ez az ajándék része volt. Dodó pedig hozott Horvátországból Franck őrölt kávékat. Eddig az utóbbi márka Guatemala nevű kávéja az aranyérmes. Egyébként a Franck-ot évek óta rendszeresen hordjuk haza. Szüleim a szemes kávéját szerették nagyon egy időben. De a nescaféja is verhetetlen (a Gold). És a teáit is nagyon szeretjük. Szinte csak ezeket isszuk (már amíg tartanak).

Valójában annyira megszerettük ezt a kis kotyogós masinát, hogy néha azon gondolkodom, vajon miért is van szükségünk automata kávéfőzőkre. Tudom, ezek többsége frissen őrli a kávét, tejhabot is készít. Nagyon kényelmes a használatuk.

Az üzemeltetésük ugyanakkor sokkal drágább (meg, persze, maga a készülék is), sokkal szervizigényesebbek, és életútjuk végén az elektronikai hulladékok mennyiségét növelik. A patronos gépek pedig még extra csomagolási hulladékot is képeznek, amelyek újrahasznosítása energiaigényes és drága.

Ha ez a kis kotyogós családtag nem kerül be a családunkba, valószínűleg sosem gondolkozom el ezen. Így viszont még inkább örülök annak, hogy megtaláltuk egymást. Nekünk ő, a kis meggypiros, tökéletesen megfelel. Boldogok vagyunk így hármasban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sanyi bá, köszönöm...

Az ötvenhez közeledve

Uszoda