Mediterrán gyöngyszemek

Akárhányszor meglátom Prišćapacot, ezt a kis csoda-földdarabot, arra gondolok, a geológia istene igencsak jókedvében lehetett, amikor ezzel ajándékozott meg bennünket, embereket.

Prišćapac

Vajon a horvátok – mert a szigetecske Horvátországban, Korčulán található – miért nem „prekrasan otok”-nak, vagyis szép szigetnek nevezték el? Ahogy a szicíliaiak a Jón-tenger gyöngyszemének is nevezett társát?

Isola Bella, Szicília

Prišćapac, Korčula

A szicíliai Isola Bella

Biztos vagyok benne, hogy aki Taorminába látogat, nem mulasztja el, hogy lesétáljon és megcsodálja a tengerből kiemelkedő különleges képződményt, az Isola Bellát, mely a Csontváryt is megihlető ókori görög színház mellett a népszerű szicíliai város fő látványosságai közé tartozik. Az Isola Bella arról híres, hogy az apály-dagály mozgások függvényében hol sziget, hogy félsziget. És nagyon, de nagyon izgalmas ezt a jelenséget ott személyesen, mezítláb megtapasztalni. Mert hát meg kell, ugye, ha már ott van az ember.

Mi februárban jártunk ott. Bár ez az év legkevésbé aktív hónapja turisztikai szempontból, nem voltunk egyedül a parton. Nagyon jót napoztunk, kicsit még el is szundítottunk. Ránk fért egy kis pihenő, hiszen sétatávban jó pár kilométer – és szintkülönbségben jó pár száz méter – volt már mögöttünk… És előttünk is.

Taormina fekvése festői: egy meredek hegyoldalba illeszkedik be, ahonnan fantasztikus látvány nyílik az Etnára. No, meg a tengerre is. Az óvárosi rész nagyjából a hegyoldal közepén található, a szokásos olaszos-mediterrán hangulat fogad minket: barátságos utcácskák és kávézókkal, éttermekkel teli terek, mosolygós emberek és – szicíliai specialitásként – egyáltalán nem mosolygós mór virágcserép-fejek néznek vissza ránk sétáink során. Utóbbiak története a szerelemhez köthető.

Távolban az Etna

Mór arcok

A legenda szerint egy normann lány a teraszon nevelgette a növényeit. Egy nap egy épp arra járó mór harcos felnézett rá az utcáról. A lány szépsége megigézte őt, egymásba szerettek. Ám eljött a nap, amikor a mór hősszerelmes elárulta szíve választottjának, hogy szívének van már másik, korábbi választottja is: a felesége és gyermekei várják őt haza, hamarosan búcsúzniuk kell. A lány nem tudta elfogadni szerelme elvesztését, és az utolsó éjszakán, míg a férfi az igazak álmát aludta, levágta a fejét. Kihelyezte a teraszra, és bazsalikomot ültetett bele. A szerelem és szenvedély növényét. Minden nap könnyeivel öntözte. Az utcán sétálóknak megtetszett a különös virágcserép. Elkezdtek kerámiából hasonlókat készíteni. Így terjedtek el ezek a virágcserepek Szicília egész területén. A legtöbb helyen párban vannak, egy férfi és egy nő. Talán épp azért, hogy az adott helyen a szerelem története más véget érjen.

Az óvárosból érhetjük el a görög templomot. A szállodánk is itt helyezkedett el, Taormina különleges városi parkja, a Trevelyan park mellett. Így reggeli után az első programunk az volt, hogy végigsétáltunk a parkon, mely egy skót nemesi származású hölgyről, korábbi, XIX. századi tulajdonosáról kapta a nevét. Ez a hölgy volt abban az időben az Isola Bella tulajdonosa is. Szenvedélye volt a különleges trópusi növények betelepítése, melyek a mai napig mind a park, mind az apró szigetgyöngyszem jellegzetességeit adják. A park után megnéztük a görög színházat, majd felsétáltunk a Chiesa Madonna della Roccahoz. Szép, ámde meredek út vezetett a hegytetőn levő kápolnához. A kilátás azonban pazar, és az ember nem is fárad el, mert percenként megáll rácsodálkozni a látnivalókra.

Innen közel 350 méter ereszkedés várt ránk, hogy a tengerpartra és az Isola Bellához érjünk. A rövid édes semmittevés – avagy ahogy az olasz mondja, dolce far niente – után pedig még nagyjából 150 „mászás” vissza a hotelbe.

A korčulai Prišćapac-félsziget

A mélységeket és magasságokat, a mediterrán hangulatot és a szerelmes történeteket Prišćapacon is megtalálhatjuk.

A Korčula szigetének déli részén található kis félsziget bár kevésbé ismert, de nem kevésbé varázslatos, mint a szicíliai Isola Bella. Eredetileg ez is sziget volt, talán éppen csak egy kicsit szigetebb olasz társánál. Vagyis az ár-apály már nem változtatgatta a státuszát. Kellett hozzá az ember, aki 1985 táján, amikor a hegyoldalba egy szállodát épített, úgy döntött, hogy nem engedi még önállósodni ezt a picike földdarabot, és egy rövid földnyelvvel összeépítette, félszigetesítette a tengerből kiemelkedő sziklacsúcsot. Talán épp ezért lett a neve Prišćapac, és nem prekrasan otok. A capati ugyanis azt jelenti: megfogni, megragadni.

Néhány perc alatt körbesétálható, mégis mennyi megbúvó csodát rejt ez a kicsiny sziget! Csipkés sziklákat, melyek között itt-ott azért biztonsággal lemászhatunk a tengerhez. Árnyat adó fákat, melyek alá leheveredhetünk egy jó könyvvel a kezünkben, vagy amelyek közé kifüggeszthetünk egy függőágyat az ebéd utáni pihenéshez. Extraként igen gyakran kabócakoncert is segíti a pihenést és kikapcsolódást. A déli oldalon kisebb-nagyobb napozóteraszokat találunk, melyek sötétedés után csillagfürkészős-romantikus heverészésekhez is tökéletesek.

A búvárbázis

Egy piros tetőcserepes kis házikó is van a félszigeten. Egy magyar-szlovák üzemeltetésű búvárbázis. A félsziget könnyedén körbeúszható, a legjobb amatőrök ezt tíz perc alatt megteszik. Ha meg-megállítanak úszás közben a vízalatti világ varázslatai, akkor kicsit több időre lesz szükségünk. Egy búvármaszkkal számos halrajt, időnként murénákat, színes tengeri csillagokat és polipokat is láthatunk úszás, fürdőzés közben. Ha bátrabbak vagy kíváncsibbak vagyunk, a készülékes búvárkodást is kipróbálhatjuk, így kicsit közelebbről is megnézhetjük a tenger csodáit, és ha szerencsénk van, belenézhetünk a polip emberéhez nagyon hasonló összetett szemébe.

Én, mint búvár :)

Ha pedig a mélyből inkább a magaslatok felé vágynánk, elindulhatunk a félszigetről a hegytető felé egy kanyargós ösvényen a Sv. Marko kápolnához. A közel egy kilométertes távon bő 150 métert fogunk emelkedni. Útközben megcsodálhatjuk Prišćapacot a magasból, a hegytetőre feljutva a másik oldalon pedig a Morkan szőlőültetvényeit, és a mögöttük magasodó hegyeket. Korčula növényzete elképesztően gazdag és változatos! A sziget, akármerre járunk, zöld és buja, helyenként szinte már dzsungeles.

Túraút

A kápolnához felérve még néhány métert továbbsétálva a tenger felé fantasztikus látvány tárul elénk: kisebb-nagyobb szigetek, ameddig csak a szem ellát. A távolban Lastovo sárkányalakja emelkedik ki a vízből.

A környező szigetek

A háttérben Lastovo

Bár Korčulán mór virágcserép arcok nem bámulnak vissza ránk szigorú tekintettel, sziréneket fürkészhetünk, méghozzá nem is messze Prišćapactól. A brnai öbölben, alig négy kilométerre keletre, a legenda szerint mindig is szirének éltek. Odüsszeusz, aki köztudottan rajongott az éneklő tengeri szépségekért, szintén eltöltött itt pár napot az utazása során a tenger hölgyei társaságában. Egyet közülük a mai napig emlegetnek a helyiek: ez a szirén ugyanis beleszeretett egy helyi fiatalemberbe, és úgy döntött, feladja tengeri életét, és csatlakozik szerelméhez a szárazföldön. Apja, megtudván lánya döntését, égtelen haragra gerjedt, mert már odaígérte szépséges lányát egy görög királynak. Megfenyegette a fiatalokat, hogy kővé dermeszti őket. A lány, hogy megóvja szerelmét apja bosszújától, visszatért a brnai öböl mélyére. A szerelmesek sosem találkoztak többé. Állítólag egy szobor őrzi a tenger különleges hölgyének emlékét valahol az öböl partján.

A vízparti nyaralás, búvárkodás és szirénmegfigyelés, valamint a túrázás mellett biciklizős szenvedélyünknek is hódolhatunk Korčulán. A sziget ugyanis bővelkedik jobbnál jobb bringautakban. Hol dús növényzettel körülölelt utakon tekerhetünk, hol olajfa-ligetek vagy szőlőültetvények között kanyaroghatunk. Persze, arra azért fel kell készülni, hogy ezek a bringautak hol a hegyre másznak, hol a völgybe térnek vissza, és ritkán tekerünk vízszintes szakaszokon. Számos csoport ezért e-bike-okkal karikázik. De közülük mindegyik útba ejti Prišćapacot. Ők is tudják, hogy az Adriai-tenger gyöngyszemét nem szabad kihagyni, ha Korčulán járunk.