Portogruaro

 

Portogruaro észak-olasz városkának a neve, gondolom, nem sok mindenkinek ismerős. Velencétől nem messze, mindössze 74 kilométerre található, és valahogy úgy alakította az Univerzum, hogy kevés hírnév jutott neki a híres város mellett.

Az elmúlt évtizedekben nekünk is annyiban volt jelentősége, hogy a Trieszt-Milánó autópályáról az „ő” irányába kellett letérni Belluno felé, amikor Val di Fiemmébe utaztunk síelni. Egy pont volt a térképen. Egy pont az úton, és egy-egy utazásnál sietünk elérni a célt, így mindig arra fókuszálunk. Odafelé arra, hogy mikor érünk már oda, hazafelé pedig arra, mikor érünk már haza.

Vannak azonban azok a különleges utazások, amikor ezek a térképi pontok valahogy megelevenednek. Befészkelik magukat az ember fejébe. Például a jobb oldali ülésben a tájat nézegető Dodó fejébe. Portogruaro egy kikötő? Kérdezte, amikor a hosszú hétvégénkről hazafelé tartottunk a Dolomitokból. Nem tudom. Igazából sosem jártunk ott, fogalmam sincs, hogy milyen kikötő is lehetne, mert a tenger azért kicsit odébb van, válaszoltam.

Olaszország egyik ferdetornya is itt van, 42 centit dől, folytatta Dodó, olvasván, amit épp talált a neten.

Ezer méter a letérő… Végül is nem rohanunk. Miért is ne nézhetnénk meg? Legfejjebb kicsit később érünk haza.

Végül az utolsó pillanatban kisoroltam a lehajtó sávba, és beautóztunk Portogruaroba.

A rendőrség melletti nagy, közparkolóban (ahol nem mellesleg még parkolódíjat sem kellett fizetni) letettük az autót, és a belváros felé vettünk az utunkat. 12°C volt. Ami a reggeli - 9°C után igencsak megmosolyogtatóan meleg érzés volt. Csodálatos, napsütéses időben és ámulatszép havas tájon autóztunk le Val di Fassaból Bellunoba. Portogruaroban ez a napsütés folytatódott, csak a fenyőfák cserélődtek pálmafákra és a hőmérő higanyszála kúszott egy bő 20°C-kal feljebb.

Ugye, wow?

Wow…

Tudom, tudom, a W mint wow egy hotelláncnak a neve, és már Budapesten is van egy ilyen hotel, a felújított Balettintézet. (Amúgy zárójelben megjegyzem, hogy remek kétórás program az Imagine-nel megtekinteni, mi most voltunk szombaton!)

No, de vissza a wow-élményhez. Mert nekünk Portogruaro ezt adta. A tenger felé igyekvő Lemene folyó itt már apró ágacskákra szakad, klasszikus deltatorkolatként fut az Adria felé. Az egyes ágai, csatornái pedig átszelik a várost. Az óvárost is. Mivel fél kettő körül érkeztünk, gyakorlatilag minden zárva volt, és az esély arra, hogy ebédelni tudjunk valahol egyre inkább szertefoszlott előttünk. De ez nem szegte a kedvünket. A főtérre, a Piazza della Repubblica-ra érve ugyanis egy kávézó nyitva volt, így kiültünk a térre egy kávéra. Közben pedig megcsodáltuk az 1372-ben, gótikus stílusban, vörös téglákból épült városházát is. 

Piazza della Repubblica

Dodó nagyon élvezte a meleget :)

Az egész óvárosi rész valójában tüneményes, színes kis épületekkel van tele. A főtér mögött magasodik a szintén XIII. századi harangtorony, a Duomo di Sant'Andrea Apostolo közvetlen szomszédságában. A torony, mely kb. 2-3° közötti dőlésszöggel rendelkezik, állítólag évi két millimétert dől, és a polgármester, a biztonság érdekében 15 éve beszüntette a harangozást, azt remélvén, ezzel meg tudja állítani a további dőlést. Azt nem tudom, hogy ez azóta változott-e.

A harangtorony

Bizony, dől...

Érdekes egyébként, hogy Olaszországban hány ferde torony található. Nyilván a Pisai Ferdetorony a leghíresebb, bár nem ez a legferdébb a maga 3,95-3,97°-os dőlésszögével. A szintén Pisaban található San Michele degli Scalzi harangtornya a maga 5°-os, valamint a 4°-ot dőlő bolognai Torre Garisenda is megelőzi. De bőséggel találhatunk még ferdetornyokat az országban, akár a közeli Velencében is.

Az árkádokon átsétálva máris egy hídon találjuk magunkat, amely mellett két vízkerék is forgolódik. Ma már csak muzeális jelleggel, egykor azonban egy nagy vízimalom részeként dolgoztak.

Szent András malmai

A parton a halászok apró kápolnájánál megállhatunk egy imára, hálaadásra.

Biztos vagyok benne, hogy találhattunk volna még rejtett kincseket Portogruaroban, de nekünk ez a rövid séta, a napsütéses-pálmafás kávézás is nagyszerű élmény volt. Köszönet érte a városka hívogató szavának. Most már Portogruaro több számunkra, mint egy tájékozódási pont a térképen.

Egy kisfilmet is összeraktam :)