Bringatörténeti barangolások

Bár a kereket már Krisztus előtt nagyjából 3000 évvel feltalálták és használni kezdték őseink, a biciklik történelmének kezdetére egészen a XIX. század elejéig várni kellett. 1817-ben egy német mérnök, Karl von Drais építette meg fából az első kerékpárt. Ez volt a „futógép”, ahogy ő hívta, de Draisine-nek is nevezték. Úgy kell elképzelni, mint a mai gyerek futóbicikliket, azzal a fontos különbséggel, hogy a Draisine-nek a kerekei is fából voltak.

Az 1860-as években a francia Michaux-család továbbfejlesztette a futógépet: az első kereket megnövelte, a hátsót kicsire vette. Ez volt a ma velocipédként ismert fura bicikli. Az első, amire már pedál is került, méghozzá az első kerékre. Az versenyekre sem kellett sokat várni: 1868-ban a Párizs melletti Saint-Cloude Parkban rendezték meg az első megmérettetést. 1869-ben pedig Belgiumban – Gentben, Brüsszelben és Roeselare-ban – is rajthoz álltak a lelkes kerékpárosok.

A feltalálókról Michaux-nak nevezett biciklit a brit James Starley fejlesztette tovább: még nagyobbra növelte az első kerék átmérőjét, hogy egy pedálhajtással még távolabbra lehessen jutni vele. A gyorsulás azonban az akkori utakon igencsak kockázatossá tette a biciklizést. Nem beszélve arról, hogy az új masinára, a High Bi-ra felmászni és róla leszállni sem volt egyszerű…

Koers múzeum, Roeselare

Mindezt én magam is kipróbálhattam, amikor idén januárban ellátogattunk Roeselare-ba, Európa egyik leghíresebb és legnagyobb bicikli-múzeumába, a Koers-ba. Szerencsére egy kis sámli a lelkes örökgyerek próbálkozók segítségére van, így könnyebb felülni a nagykerekűre. Bár a High Bi-ból több mint 300 félét gyártottak, nem kellett sokat várni a „biztonságos” névre hallgató biciklire sem: 1885-ben James Starley unokatestvére, Kemp megalkotta a Rovert. Ez a kerékpár az utolsó lépés volt a mai modern bringák irányába: már két egyforma keréken gurult, és lánchajtással szerelték. Továbbá a korábbi, tömör gumis velocipédekkel szemben már pneumatikus kerekeket kapott, köszönhetően az ír veterán sebésznek, John Dunlopnak, aki ekkortájt találta fel ezt a forradalmi megoldást.

Hi-Bi

Egy magyar vonatkozású tárgy is látható a múzeumban: egy Tour de Hongrie plakát. Emiel, a múzeum egyik munkatársa, készített is velünk egy szelfit a Koers Insta-oldalára. Nagyon örült nekünk; azt mondta, ritkán szokott magyar látogatójuk lenni.

Emiellel a Tour de Hongrie plakát előtt

A múzeum egy olyan gyöngyszem, melyet egyetlen bringarajongó sem hagyhat ki, ha Belgiumban Roeselare környékén jár. A bringatörténelmi utazás keretében az elmúlt közel 200 évből több mint 300 kerékpár megtekinthető. Köztük híres darabok is, mint például Eddy Merckx vagy Peter Sagan versenykerékpárjai. De számtalan egyéb relikviát is megcsodálhatunk a versenysport világából, például Wout van Aert 2021-es sisakját. A kiállítás mellett egy filmvetítésből azt is megtudtuk, hogy a híres Tour-ok – mint a Tour de France vagy a belga Tour de Flanders – mellett Amerikában Tour de Trump is létezett… És kétszer megrendezésre is került.

Eddie Merckx biciklije

Vetítés

Giro d'Italia

Wout sisakja :) (Hajrá, Wout!)

Dodó

Bringakülönlegességek

A részletek (na, ezeknél sokat időztünk :))

Nekem, aki a biciklizés mellett a síelés téli szenvedélyének is hódolok, megakadt a szemem a kiállított síléceken is. Rácsodálkoztam, hogy kerültek a múzeumba. Nem véletlenül: ugyanis a késő 70-es években a francia télisportszer-gyártó cég, a Look új lehetőségeket keresett, melyekben az általa kifejlesztett síkötést felhasználhatja. A cég mérnökeinek figyelme a bicikliipar felé fordult, és forradalmi újításnak számító PP65 kötést ők dobták piacra 1984-ben.

Nézd! ;)

A rendkívül igényes és színvonalas kiállításnak a helyszíne is nagyon különleges: az 1899-ben tervezett és 1903-ban átadott Arsenaal nevű épület ad állandó otthont neki. Az Arsenaal-t eredetileg egy olyan multifunkciós épületnek tervezték, melyet a tűzoltóság, a civil védelem és katonaság alakulatai közösen használtak. Az első világháborúban először a Vöröskereszt költözött az épületbe, mely ekkor kórházként és menekülteket támogató helyként üzemelt.

A későbbiek folyamán iskolaként is funkcionált, és a tűzoltóság is visszaköltözött egy rövid időre. A második világháborút követően azonban kiderült, hogy a modernizálódó tűzoltóság számára már nem nyújt megfelelő bázist az épület. A 70-es években több sport- és segélyszervezetnek is otthont adott az Arsenaal. A biciklimúzeum 1998-ban nyitott meg benne. Mai formáját és különleges hangulatát a 2018-as felújítás keretében nyerte el.

A lépcsőház

A múzeum látogatása során semmiképpen nem szabad kihagyni a kávézót sem. Nyüzsgő élet zajlik a vidám hangulatú kis bárban, ahol a kávé mellett belga söröket és ebédet is lehet fogyasztani.

Kávézó

Köszönet a különleges élményért

Bár a hosszú hétvégére tervezett utazásunk fő célja a Koers múzeum megtekintése volt, Roeselare-ból számos híres város könnyen elérhető, amelyeket érdemes hozzávenni a barangolásokhoz. Mi úgy terveztük meg ezt a pár napot, hogy csütörtök délután repültünk Brüsszelbe a Charleroi reptérre, ott autót béreltünk, és estére Roeselare-ba értünk. Péntek délelőtt megnéztük a múzeumot, délután pedig a közeli Ypres-be kirándultunk.

Az első világháború emlékét őrző belga városkában és környékén négy nagy csatára is sor került. 1915. április 22-én a német csapatok itt vetettek be először harci gázokat. A harcokat a kegyetlen időjárás, a szakadó eső és a sártenger is nehezítette. Ezt tudván mi is átadtuk magunkat az emlékezésnek, és nem bántuk, hogy szakadó esőben néztük meg az eltűnt katonáknak emléket állító Menin-kaput, melyre közel ötvenötezer név van felvésve.

A Menin-kapu

Nevek

Katona

A városnak a történelmi vonatkozási mellett macskás és kerékpáros hagyományai is vannak. Sőt, még kerékpáros-macskás is. A helyi macskaüldöző események inspirálták ugyanis az először 2006-ban megrendezett Kattenkoers kerékpár-versenyet. Idén május 10-én kerül majd megrendezésre a megmérettetés.

A városnézés után visszatértünk a Roeselare-i szállásunkra. Innen szombaton indultunk tovább, és egy kis tengerpartozással kezdtünk; Oostende volt az első úticélunk. Azt hiszem, sosem láttam még ekkora, sárga homokos tengerpartot! A parton felállított, élénk narancs színű, hatalmas, gyűrött tárgyakon elméláztam. Mint az internetről megtudtam, a Rock Strangers nevű kiállítást a művész épp azzal a céllal tervezte, hogy megdöbbentsen: a természetes környezettől merőben elütő, szokatlan formációval nálam elérte a célját.

Oostende, a tengerpart

Rock Strangers

Rock ;)

A rövid és igencsak hűvös-szeles tengerparti séta után az Észak Velencéjének nevezett, és az UNESCO Világörökség részét képező híres flamand város, Brugges felé vettük az irányt. A nap további részét és a harmadik esténket itt töltöttük. Január ellenére nagyon sok turista sétált az óvárosban, mely számtalan látnivalóval és csodálatos környezettel várja a látogatókat. A csatornák és az épületek közötti séta során érdemes néhány templomba is betérni. A Szent Vér kápolnában található az állítólag Krisztus vérét tartalmazó fiola, melyet a mennybemenetel napján egy körmenetben többtízezer zarándok kíséretében körbevisznek a városon. A Miasszonyunk templom pedig Michelangelo híres szobrának, a Madonna gyermekével alkotásnak ad otthont. Többek között a szobor története inspirálta a Műkincsvadászok című filmet. A második világháborúban ugyanis a németek műkincsgyűjtő hadjáratának áldozatául esett, akárcsak a Gentben található szárnyas oltár, melyet végül a Madonnával együtt Altaussee-ban találtak meg az amerikai katonák.

Városképek

Vasárnap már alig vártuk, hogy láthassuk a híres festményt. Erre a napra terveztük ugyanis Gent meglátogatását. Nekem ez a városka tetszett a legjobban a belga barangolásunk során. Egyik ámulatból a másikba estem. Sehol nem láttam még ennyi hatalmas katedrálist egy helyen! A szárnyas oltárnak helyet adó Szent Bávó katedrálist semmiképpen nem szabad kihagyni! Egy nagyon érdekes, virtuális valósággal kombinált kiállítás keretében ismerkedhetünk meg a festmény történetével, mielőtt élőben is megnézhetjük.

Napsütés

A vár

Végre némi napsütésben is volt részünk a városi sétánk során. Ráadásul a lakók épp az újévet ünnepelték, így hatalmas tömegek beszélgettek, iszogattak és ettek együtt a város főterén. Különleges hangulatba burkolózott a város. Nemcsak ennyi katedrálist, hanem ennyi biciklit sem láttam még életemben, amennyi a Szent Bávó mellett várakozott az ünneplőkre!

Biciklik

Még biciklik...

Belgium tényleg a biciklisták országa! Sem eső, sem szél vagy hideg nem tudja eltántorítani a lakókat, hogy nyeregbe pattanjanak. Igazi biciliszenvedély ez, és minden infrastruktúra adott a tökéletes megéléséhez. Eszembe jutott, hogy a múzeum neve, a Koers bár elsősorban a versenyt jelenti, de a biciklizés iránti szenvedélyre is utal. Ez pedig Belgiumban mindenhol érezhető.

Gent este

Gent este, biciklikkel

Hétfőn csak délután repültünk haza, így úton a reptér felé még kényelmesen belefért a reptérhez közeli Waterloo-i emlékhely megtekintése. Az interaktív múzeum mellett az 1815-ös csatateret fentről is meg lehet tekinteni annak, aki vállalkozik a 226 lépcsős, oroszlános domb megmászására.