Újra a vízben

 A héten megnyitottam 2025-ös úszószezonomat. Tavaly júliusban kezdtem ismét úszni. Az óvodás úszóórák után kimaradt néhány év. Viszont az az igazság, hogy nagyon megszerettem. Újra. No, nem azért, mert olyan könnyű lenne, meg izgalmas, mert nem az, egy órán át róni az 50 métereket (vagy 33-akat). Főleg nem gyorsúszásban. Ez nekem kifejezetten nehéz. De mivel a csípőproblémám miatt nem tudok mellúszásban úszni, kénytelen vagyok a számomra sokkal megerőltetőbb gyorsot választani. Mindezek ellenére azért szerettem meg, mert nagyon hatékony edzésnek tartom. Elsősorban a légzéstechnika miatt (ahogy erről itt írtam).

A 2024-es szezont december 20-án zártam. Ezt követően, bár úgy terveztem, hogy az uszoda januári újranyitásától hetente egyszer eljárok úszni, ez nem jött össze. Utazások, kisebb megfázások visszatartottak a medencébe csobbanástól. Kimaradt három hónap.

Múlt hétvégén a vasárnapi ebédnél apu a kezembe nyomott egy kis kék könyvet. Azt a régi sportorvosi könyvecskét. Nem értettem. Hisz az enyém ott van nálam. A teniszes. Az első teniszes. Akkor ez most micsoda?

Kinyitottam, és ez a képem bámult vissza rám. Kelt 1980. december 17-én. Két „Versenyezhet” pecsét is van benne; az első 1981 január 23-i dátumú.

Az első sportkönyvem

Ezek szerint ovis koromban úszóversenyeken is részt vettem. Még írni sem tudtam (anyukám írta alá helyettem), de már úszóversenyző voltam. Ezek az emlékek a feledés homályába merültek számomra.

Mindenesetre arra nagyon jó volt ez az apu – és az elfeledett kék könyvecske – által elém tárt Univerzum-üzenet, hogy összeszedtem magam, és elmentem az uszodába. Nagyon kíváncsi voltam, hogy fogom bírni a három hónap kihagyás után. Gondoltam, bőven elég lesz az 1600m. Aztán, amikor megláttam a medencét és ott toporogtam a partján fürdőruhában, úgy éreztem, lehet, hogy bemelegítésképpen elég lesz 1200m is…

Ekkor egy idős úr, aki épp kimászott a vízből, ránézésre bőven 80 fölötti, folyamatosan rám mosolyogva elsétált mellettem, és azzal a lendülettel belelépett a papucsomba. Visszamosolyogtam rá, és finoman jeleztem, hogy az az én papucsom. Mire kellő zavarban csak annyit mondott: „Jaj, ez az 1500 méter túlzottan kifárasztott. Már a saját papucsomat sem találom meg.”

1500 méter!!! 80 fölött! Értitek? Hogy néz már ki, hogy én meg fitt ötvenesként csak 1200-at úszom?

Szóval, oké, értem, irány a víz, és le kell úsznom az 1600-at. Ráadásul számolnom is kell a hosszakat, mert – hála a kihagyásnak – az órámat megint otthon hagytam.

Érdekes módon a második 800 sokkal könnyebben ment, mint az első. Jóval kevesebb pihenőre volt szükségem. Kb. 55 perc alatt úsztam le az 1600 métert. Nem baj, ez most tényleg csak a bemelegítő volt. Legalább megint van bennem fejlődési potenciál. Tavaly novemberben már egy órán belül úsztam a 2000-et. Idén is el fogom ezt érni, csak kitartás kell hozzá. Az pedig megvan bennem.

Ha pedig esetleg egyszer úgy döntenék, hogy benevezek szenior úszóversenyre, akkor legalább már a sportkönyvem megvan hozzá. Még 22 újabb „Versenyezhet” pecsétnek van benne hely.

Úszás, majd tenisz