Lélektúrák

Többször emlegettem már ebben a sorozatban is a pszichológusomat. Igen, azzal a bizonyos forradalmárral való küzdelemben szükségem volt harcászati tanácsadóra. A netről választottam, sok-sok bemutatkozást elolvasva. Nagyon tetszett a jungi analitikus irányzat, amelyet képviselt, végül ezért választottam őt. És, természetesen, úgy érkeztem az első beszélgetésre, hogy Jung életét áttanulmányoztam. Rendkívül jó beszélgetések voltak. A kíváncsiságom a pszichológusi szakma iránt sokszor felülírta a saját problémáimat, és nem nyugodtam addig, amíg magyarázatot nem kaptam, miért és hogyan jutott bizonyos következtetésekre például egy-egy Rorschach-táblát illetően. De a legizgalmasabbnak mégis az archetípusos gondolatait tartottam. Görög mitológiai alakokkal vont párhuzamot, és engem Athéné és Artemisz típusként jellemzett. Most, hogy Jungot kezdtem olvasni, jutottam el oda, hogy ennek is utánanézzek. Jung ugyanis nem ezeket az archetípus-kategóriákat határozta meg, hanem valós személyeke...

„A legveszedelmesebb forradalmár bennünk van, és ezt tudnia kell annak, aki egészségesen akar átjutni élete második felébe.” Hát, igen… Ezzel a bennem élő forradalmárral én magam is megküzdöttem az elmúlt pár évben rendesen. Valahol ez a mostani blogsorozat is még ennek a folyamatnak a része. Bár most már határozottan a béketárgyalások fázisában vagyunk önmagammal. A pályaorientációs el őadások és az IKIGAI mellett az utóbbi időszakban C. G. Jung volt még a segítségemre. A fenti idézet Jungtól származik, A tudattalan pszichológiájáról című tanulmányából. Azért nagyon jót mosolyogtam magamban azon, hogy az irgalmatlan mennyiségű jungi életműből (melynek a magyarra fordított része is számtalan kötetet jelent) pont azt a könyvet emeltem le a könyvesboltban a polcról, amely azzal a tanulmánnyal indít, mely éppen ezt a fiatal kor – idős kor összehasonlítást is érinti. Nagyjából egy órát töltöttem a könyvesboltban azon tanakodva, melyik könyvet válasszam. Nem akartam hirtelen mindent me...

Vannak emberek, akiknek a társaságában egyszer űen azt érezzük, hogy minden a helyén van. Minden klappol. Jó a társaságukban lenni, mert nincs feszültség. Jó velük beszélgetni, pihentető, megnyugtató, felemelő, vidám a társaságuk. Minden erőltetés nélküli, természetes a velük töltött idő. Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan érzés ez. Pedig van rá kifejezés: az illető a Személyes Történetét éli. Személyes Történet… Az alkimista című regényből ismerhetitek ezt a kifejezést. Nagy kedvencem, az Utas és holdvilág mellett. Szóval, igen, ha az ember figyel, akkor megérzi, ki az, aki a Személyes Történetét éli, és ki az, aki nem. Ezekben a hetekben nemcsak a saját életemen, jövőmön gondolkodom mélyebben, hanem egy kicsit az APPLiA-én is. Bár, mint tudjátok, erősen kérdésesek és elmosódóak az APPLiA és köztem levő határok. Ami azt jelenti, hogy jelenleg nem tudok úgy gondolkodni a saját jöv őmön, hogy ne gondolkodjak közben az APPLiA-n. És ez nem csak azt jelenti, hogy az ÉN-halmaz magába f...

Gyulai Ivánt sokszor, sok helyen idéztem már. A fenntartható fejlődés című tanulmánya, úgy gondolom, alapmű mindenkinek, aki ezen szavak jelentéséről – külön-külön és együtt – gondolkodik. Legutóbb az SZTE környezetmérnök hallgatóinak a pályaorientációs előadáson hoztam fel a világról, mint szakmai Bábelről szóló gondolatait. Ide is idekívánkozik újra: „Ahogyan az iskolai oktatás tantárgyakra osztja az egy rendszerben lévő ismereteket, úgy a társadalmi, gazdasági tevékenységek tervezése, irányítása is szektorokban, ágazatokban történik. Az ágazati megközelítés egy olyan strukturális fogság, amelyet pontosan a szakértelem, és a szakértők fétise nem hagy lebontani. A világ egyik jelentős problémája a rendszerszemlélet nélküli szakértelem. A szakértelem nem elmarasztalható önmagában, csupán akkor, ha nem állja meg a helyét a teljességben. A szakértelem a legtöbbször azt jelenti, hogy valaki annak a bizonyos kérdésnek a legjobb szakértője, csak ahhoz ért, de nem látja a szakmájától a telje...

Bevallom nektek, ebben az egész elgondolkodásban a pályaorientációs előaádásaimon meg az IKIGAI-omon elég nagy szerepe volt annak, hogy – számomra utólag – kiderült, hogy a GINOP-pályázat alapján egyébként ezekért az előadásokért díjazás jár. Azért utólag, mert teljesen elkerülte ez a figyelmemet az adminisztráció során, mert valahogy eszembe sem jutott ez a lehetőség. Hívtak, és ahova hívnak, oda én megyek! Persze, ne gondoljátok, hogy feltétlenül ragaszkodom ahhoz, hogy ingyen dolgozzak, végezzem a feladataimat. Egyáltalán nem gondolom így, és nincs is így. Én úgy gondolkozom, hogy mindaz, ami valahogyan az APPLiA-hoz kötődik, az az én munkaköröm része. Az, hogy a konferenciákon, akár itthon, akár külföldön, bemutassam azt, ha éppen valami értékes, nagyszerű projekttel foglalkozunk, vagy az, hogy Forgó Morgó üzeneteit elvigyem a gyerekekhez iskolákba, nyári táborokba, egyéb rendezvényekre. Meg még akár egy csomó minden más is… Már régen elrugaszkodtunk attól, hogy a munkaszerződés...

Mindenki jó valamiben. És, ugyanígy, mindenkinek vannak gyengeségei. Még egy szakmán belül is lehetnek óriási különbségek annak megfelelően, hogy ki milyen személyiség. Épp kollégám mesélt nemrég a szerelőképzési programunk diákjainak egy már korábban végzett diákról, akit ők szerettek volna alkalmazni. A fiú, amellett, hogy kiválóan megszerelte a készülékeket, olyan csöndes típus volt. Alig lehetett belőle pár szót kihúzni. Hogy küldje így ügyfelekhez házhoz a kollégát? Ott igencsak jól jön, ha az ember tud kommunikálni. De csak nem léptek egyről a kettőre. Végül egy partner szerelő cégnél találtak neki feladatot: azóta a saját kis szervizkuckójában tökéletesen jól elvan, és kiválóan megszerelgeti azokat a kisgépeket, melyeket jellemzően nem háznál szerelnek, hanem elvisznek a szervizbe. Ő tehát jó helyre került, és abban biztosan egyetérthetünk, hogy reméljük, hogy gyerekeink is megtalálják majd azt a foglalkozást, szakmát, életutat, amiben jók. Hogy én miben vagyok jó? Nos, a r...

Szóval, ott tartottunk, hogyan is alakul az a bizonyos B-oldali IKIGAI az esetemben. Lássuk az első pontot: amit szeretek… Mit is szeretek csinálni? Azért, hogy teljes legyen a kép, elmesélem nektek, hogy kiskoromban, tehát valamikor az A-oldal elején fodrász szerettem volna lenni. És abból, hogy nem lettem fodrász, semmiképp se vonjátok le azt a következtetést, hogy azt gondolom, a világnak nincs szüksége fodrászokra. Ellenkezőleg! Szóval, kedves fodrász olvasóim, ti vagytok az elsők, akik fellélegezhettek. Az én fodrászkarrierem egy elégedett ügyfél elégedetlen édesanyja miatt dőlt dugába. Gyerekkoromban elég sok babám volt otthon, és készülvén a fényes jövőmre, mindnek levágtam a haját. Nem azonnal rövidre, mert azt okos előrelátással beláttam, hogy egyikőjük sem lesz visszajáró vendég, ha azonnal tüsi frizurát készítek nekik. De előbb-utóbb sajnos eljött az a pont, amikor a kreativitásom további kibontakoztatására nem nyílt több lehetőség eme fix vendégkörön belül. Ott volt vis...

Az elmúlt hetek izgalmas és új kihívás elé állítottak: felkérést kaptam a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségét ől (KSZGYSZ), hogy tartsak fiataloknak két pályaorientációs el őadást. Egy GINOP-pályázat keretében ugyanis a szövetség lehetőséget kapott többek között 10 előadás megtartására, és ehhez 5 előadót kértek fel; én voltam az egyik. A pályázat címe egyébként a munkaerő-piac keresleti és kínálati oldalának összehangolása a hazai környezetipari vállalkozások eredményes működéséért, és ennek keretében jött létre az a zöldállásportál (pont ezen a néven tudtok rákeresni), amelyre szerintem égetően nagy szükség volt. Hogy miért gondolom így, arról egy kicsit később lesz szó. Most visszatérve az előadásaimhoz, az elsőt Szegeden az egyetemen tartottam környezetmérnök hallgatóknak. Több tanárral is nagyon jó kapcsolatot ápolok, amióta 2020-ban letettem a környezettudomány záróvizsgát az egyetem (vannak, akik el sem akarnak engedni, amíg még négy év PhD-ra vissza nem térek...