Lélektúrák

Az interneten számos élménybeszámolóból és filmből megtudhatjuk, hogy az Alföldi Kéktúra könnyedén teljesíthető akár biciklivel is. A korábbi időszakban ezt a Természetjárók Szövetsége hivatalosan el is fogadta teljesítésként. Az „új” füzet, a mostani színes verzió szerint viszont már csak gyalogosan teljesíthető a Kékkör ezen 870km-es szakasza. Ettől függetlenül a mi kis túracsapatunk, azon belül is konkrétan a férfi csapattagok úgy döntöttek, hogy ők biza ezen a végtelen síkságon nem hajlandók gyalogolni. Menjünk inkább kétkeréken. Vagyis - négyen - összesen nyolckeréken. Bennem azért volt némi aggodalom a Fanni-bringatörténelmet ismerve, és pontosan tudva, hogy nem kell nekem ahhoz igazán se emelkedő, se lejtő, hogy a bal könyököm csodálatos mintázatát továbbfejlesszem. Bőven elég néhány hupni, kövecske az úton… Vagy a sisakba beszálló rovarka… Ugyanakkor felvértezve – most már – kellő tudatossággal a határaimat illetően, és egy kiváló, sorsfeladatként is a veszélyektől megóvó é...

Járt utat a járatlanért… Mindig hagyj el! Ezt a mondatot egy szegedi tanárommal készült interjúban olvastam pár éve. Azt mondta, hogy ő ezt a tanácsot szokta adni a gyerekeinek. Valahogy nagyon megmaradt bennem… Ha visszatekintek az életemre, úgy gondolom, hogy a határaim felfedezésébe, ha tetszik, a lélektúrázásba, igazán a válásomat követően, nagyjából 30 éves korom körül vágtam bele: ehhez remek lehetőséget biztosított az a bicikli, amit a volt férjemtől kaptam. Mivel Beni sok időt töltött az apukájával is, hirtelen sok szabadidőm lett, és jó ötletnek találtam a mountainbike-maratonokon való indulást: 2006-ban egymás után indultam ezeken a versenyeken. A cél nem az volt, hogy nyerjek. Sokkal inkább, hogy túléljek. Na, jó, ne túlozzunk: inkább, hogy feszegessem a határaimat. De ezt is csak most fogalmazom meg így, akkor nem voltam ilyen tudatos. Most próbálok visszagondolni arra, mi is vezérelt… Hát, nem tudom. Csak úgy mentem. Valami belső hang súgta, hogy menjek. Ami korábban sos...

Szóval, ott tartottunk, hogy a legutolsó felmérés szerint évente 53,6 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik a világon (vagyis fejenként 7,3kg), és ennek mindössze 17,4%-a kerül összegyűjtésre és környezetbarát feldolgozásra. Ez utóbbi két dolgot jelenthet: vagy az újrahasznosítást, amikor egy adott készülékben felhasznált nyersanyagokat visszanyerik és visszaforgatják a gyártási folyamatokba, vagy ha ez nem lehetséges, akkor környezetbarát ártalmatlanításra kerül sor. No, de a fenti számok a teljes világra értendők. Hogy néz vajon ki mindez, ha az egyes kontinenseket vesszük górcső alá? Ázsiában keletkezik a legtöbb e-hulladék; évente 25 millió tonna. Majdnem a teljes mennyiség fele. A visszagyűjtési arány náluk 11,7%. Amerikában 13 millió tonnáról beszélhetünk, mindössze 9,4%-os gyűjtési aránnyal. Afrika 3 millió tonnával és 1%-kal, Óceánia pedig 0,7 millió tonnával és 9%-kal vesz részt ebben a statisztikában. És mi a helyzet Európában? Európában évi 12 millió tonna e-h...

2016-ot írunk… Éppen a szakdolgozatomon munkálkodom. A címe Hulladék-e az e-hulladék? A Szegedi Tudományegyetem Környezettan szakának utolsó éve előtt állok. Úgy döntöttem, olyan témát választok, mellyel az APPLiA-ban is sokat foglalkozunk. No, és az elektronikai hulladékok és az újrahasználat témája pont ilyen. Persze, ahogy az nálam lenni szokott, koránt sem szokványos bevezetővel indítottam a szakdolgozatot… „Nemrég újra elkezdtem egy régi szenvedélyemnek, a hegyikerékpározásnak hódolni. Letöltöttem egy appot a telefonomra, mellyel követni lehet a biciklizés közben megtett utat, a szintkülönbségeket. Nagyon tetszett a program, a tekerés végén azonnal térképen és különböző diagramokon láthattam a teljesítményemet. Rábeszélt a program egy fizetős, pro-verzióra, ami még több funkciót, megoldást kínált. Aztán jöttek a további lehetőségek, a kütyük: az apphoz kapcsolható karkötő, mely számolja a lépéseket, figyeli az alvásomat is. Valamint különböző okos órák is a kínálat részét kép...

Egy svájci konferenciaszervező cég, az ICM AG sok-sok éve rendszeresen megrendez egy nagyszabású nemzetközi konferenciát az elektronikai hulladékok feldolgozásáról. Én először 2007-ben vettem részt a rendezvényen; akkor még Hamburgban tartották. A következő évben a helyszín átkerült Salzburgba. Ekkor debütáltam előadóként is. Idén különösen vártam az eseményt. Egyrészt azért, mert utoljára 2018-ban találkoztam a kollégákkal. De legfőképpen azért, mert nagyon készültem, hogy az APPLiA Magyarország által kidolgozott háztartásigép-szerelő programról és a 2020-ban kiadott szakkönyvünkről beszámolhassak a világ minden tájáról érkező szakembereknek. Amikor nézegettem a programot, megakadt a szemem az egyik előadáson, melynek címe „E-textiles – a recycling challenge” volt. Mi a csuda az az e-textil? E-ruha? És hogy kerültnek a ruhák egy elektronikai hulladékfeldolgozásról szóló konferenciára? Nos, nagyon kíváncsi voltam erre az előadásra. Nagyjából 400 főt számolt a rendezvény; tény...

Az es ő rendíthetetlenül szakadt, még szombat reggel is. Mire az autóhoz értünk, ismét igencsak vizesek lettünk. A kabátokat kiteregettük a hátsó ülésen, és gyorsan beugrottunk az elsőkre. Eljött a hazaindulás ideje. Amikor elindítottam a zenét, természetesen Bryan Adams So happy it hurts albumát, Dodó óvatosan megkérdezte, hogy esetleg hallgathatunk-e majd valami mást is. Szóval, egészen eddig szó nélkül hallgatta ő is velem nagy kedvencemet egész héten. Hétfő óta kíváncsian vártam, mikor teszi szóvá a zeneválasztásomat. Szerintem nagyon jól bírta . Mondtam, hogy persze, csak a hét jegyében még egyszer utoljára hallgassuk meg az albumot, aztán jöhet más. A Bledben vásárolt levendulapárnácskát is üzembe helyeztük, és egy kicsit nosztalgiáztunk. Nálunk a levendula mindig mosoly tárgya. Ugyanis megismerkedésünkkor, 2010 decemberében, az els ő randink alkalmával Dodó egy olyan kötött pulóvert viselt, amelyből dőlt a levendulaillat. Pont ezen feküdt ugyanis a szekrényében – molyirtási ...

A szakadó eső a cseppkőbarlang látogatása közben sem állt el. Víz, víz mindenhol… Azon a 150 méteren is jól eláztunk, amíg visszasétáltunk a hotelhez. Számítottunk az esős napra, de úgy gondoltuk, úgyis mindkét tervezett program „benti” program, szóval hadd essen csak, ha nagyon akar! Délután a cseppkőbarlangtól 9 km-re található Predjamai vár volt az úticélunk. Ez egy nagyon különleges vár. Több mint 800 éve áll egy 123 méter magas sziklába építve. Ez a világ legnagyobb barlangi vára, és rajta van a 10 leghíresebb vár listáján is. Még a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült. Számtalan filmforgatás helyszíne, és állítólag – romantikus volta miatt – népszerű esküvői helyszín. A sziklába épült Predjamai vár Dodóval az esőben Hát ebből a romantikus fílingből nekünk a látogatásunkkor nem sok jutott. No, nem azért, mert bármi feszültség lett volna köztünk Dodóval. Vagy az animus-anima párosunkkal. Nem, ők ketten most szépen a helyükön voltak a négyesünkben. Pusztán a szakadó eső miatt n...

Egy másfél órás esős autózást követően péntek reggel megérkeztünk Postojnába. A tíz órakor kezdődő barlangtúrára jelentkeztünk, mert úgy terveztük, hogy délután legyen időnk a Predjamai vár megtekintésére is. Igazából ezt a napot egy extra napként vettük hozzá a szlovéniai terveinkhez; még első este Ljubljanában ugrott be az ötlet. Semmi nem sürgetett minket hazafelé, így örömmel maradtunk még egy napot. Nagyon kíváncsi voltam a barlangra. Számtalanszor utaztunk már el mellette az autópályán, de még sosem látogattuk meg. Talán épp most jött el az ideje. A Postojani cseppkőbarlang már több mint 200 éve látogatható. 1818-ra datálják a hivatalos felfedezését; ekkor készültek ugyanis a helyiek I. Ferenc osztrák császár látogatására, aki be szeretett volna kukkantani az akkor csak épp a bejárati termet jelentő barlangba. A látogatás előkészületei közepette egy lámpagyújtogató, Luka Čeć azonban egy kicsit bejjebb merészkedett a barlangba. Amikor visszatért, állítólag így kiáltott fel: „E...

Bled különleges geológiája és festői tájképe miatt egy közkedvelt és jól ismert turisztikai úticél. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki járt ott és ne áradozott volna a szépségéről. Bled - a kis sziget A körbelátható és körbejárható méretű tavacska, benne egy apró kis szigettel és spirituális központtal, a tó partján hatalmas sziklával és a sziklán már 1004-ben is írásos emlékkel rendelkező várral, a Júlia-Alpok környező hegyei által őrizve valóban egyedülálló ékszerdoboz. Talán a blediek még a bohinjiaknál is türelmesebben várták a teremtést, s miután Isten rájött, hogy róluk is megfeledkezett, őket ezzel a csodával kárpótolta. Bled - a vár A tó, melyet glaciális és tektonikus erők hoztak létre, 1,4km 2 területű; nagyjából 2km hosszú és másfél km széles. Legmélyebb pontja 30m, mely a kis szigethez közel található. Itt haladt végig a jég, mely a mély árkot vájta, a pici sziget pedig valaha olyan magas hegycsúcs volt, hogy a táj átrendeződése után is szárazföld maradt. A tó 475...